Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A páva szeretője - 10. fejezet: Ez a mi földünk!

(Ötezer évvel korábban)
 
Smaragd úgy érezte, ott helyben képes lett volna felrobbanni. Ez az alak nem slattyoghat csak úgy be ide és döntheti el egymaga, kinek ajánlja ezt a földet. Még hogy a hollóistennek? Ezt a balgaságot! A hollóistent nem érdeklik az emberek, soha nem is érdekelték. A saját otthonával sem tudott mit kezdeni, mégis mit kezdene egy egész birodalommal?
 
– Ki kell ábrándítsalak, ifjú barátom – mondta aztán Fekete Holdnak, mikor semmiféle támogatást nem kapott Jádétől, pedig kizárt, hogy a bagolyisten ágyasát ez ne érdekelte volna! De akkor mégis miért hallgat? Nem neki kellene a leginkább feldúltnak lennie? Hiszen az ő ötlete volt az egész, ő erőltette ezt a birodalmas mizériát. Hát akkor most küzdjön érte ő is! – Ezt a földet mi ajánljuk fel, méghozzá a bagolyistennek.
 
Az emberek kis csoportja felmorajlott. Miről beszél ez az őrült nőszemély? Hiszen sosem hallott még egyikük sem erről a bagolyistenről. Fekete Hold már megígérte, hogy a hollóisten vigyázni fog rájuk, fordulhatnak hozzá gyermekáldásért, szerelemért és sikerért. Mit tudna nyújtani a bagolyisten, ami ezzel felérhet?
– Emberek! – lépett Smaragd közelebb. – Sejtem, miket ígért nektek Fekete Hold, de azt tudnotok kell, hogy a hollóisten kedve szerint cselekszik. Ha épp olyanja van, egész nap csak lézeng, mit sem törődve mások bajával, néha napján meg eljátssza a jóságos istent, és pár szép ajándékért hoz némi boldogságot az életetekbe. Aztán megunja a sok jó cselekedetet, unatkozni kezd, és a saját szórakoztatására viszályt szít köztetek! A bagolyisten nem tesz ilyet, és mi nem ígérgetünk hamisan. Őt sem érdeklik jobban az emberek, mint a hollóistent, de ha elfogadjátok őt, minden, amit ezen a földön termesztetek, pazar lesz, nem kell félnetek az éhezéstől sem a szárazságtól. A bagolyisten minden földi szükségleteiteket kielégíti, nem vár cserébe sem áldozatot, sem ajándékot, mindössze a tiszteleteteket és megannyi templomot. Dicsőítsétek a bagolyistent!
– Van ennek az istennek temploma vagy legalább szentélye? – kérdezte az egyik férfi óvatosan.
– Még nincs – felelte Smaragd őszintén. – Emelünk neki egyet!
– A hollóistennek már emeltünk egy templomot – szólt közbe Fekete Hold higgadtan. – Az itteniek idővel mind elfogadják majd a hollóistent. A terméssel valahogy elboldogulnak majd, de mit kezdjen az ember szerelem és siker nélkül?
A kis csoport helyeselni kezdett.
 
– Mit ér a szerelem és a siker, ha éhen haltok? – kérdezett vissza Smaragd. – A hollóisten még a saját országában sem képes semmit termeszteni, tele van elszáradt fákkal, kórókkal, porral és homokkal. Nincs élelem és kevés a víz. Még az ég is vörös az ő birodalmában! És ez a föld sem jár jobban, ha az ő kezébe adjuk a sorsát.
– Ugyan, mit tudna az istenekről egy nő? – szólalt fel valaki a tömegből. – Fekete Holdat pedig megérintette a hollóisten, ezt a barátod is nyomban észrevette. Kell ennél több bizonyíték?
– Te mit gondolsz? – fordult Fekete Hold ekkor Jáde felé, tisztességet ébresztve ezzel a bagolyisten teremtményében. – Észrevehetted, hogy nem vagyok egy futó bolond. Azért dicsőítem a hollóistent, mert egyszer már bizonyította érdemességét. Felteszem, te ugyanezért vagy itt. Nos, nekem nem áll szándékomban elutasítani a bagolyistent, de hű maradok a hollóistenhez. Az itt ékőknek is jogukban áll választani. Ha elfogadtok egy javaslatot, tartsatok velem! Holnap visszatérek a templomba, szállást és helyet biztosítok nektek, az arra járók pedig döntenek, mely isten lába előtt teszik majd le ajándékaikat.
– Mi hasznod neked ebből? – így Smaragd. – Így csak a híveket csábítjuk el tőled, nem?
– Ki tudja? – Fekete Hold arcára különös mosoly ült ki. – Talán tényleg csak tisztességes vagyok, és úgy gondolom, meg kell adnunk mindenkinek a lehetőséget a szabad döntés jogára, de meglehet, úgy hiszem, nem jelentetek fenyegetést, ezért mit érdekel engem, az utcán éjszakáztok-e vagy a templomomban?
– Elfogadjuk a nagylelkűségedet, hálásan köszönjük! – lépett Jáde gyorsan előre, mikor Smaragd szóra nyitotta a száját. Semmi értelmét nem látta most veszekedni. Fekete Hold mindenhogy nyerő helyzetben volt, ám ha a hollóisten templomában fognak élni, jó esélyeik van arra, hogy az emberek meghallgassák mondanivalójukat, és elgondolkodjanak a bagolyisten dicsőítésén. Fekete Hold Jáde szemében amúgy is egy afféle „ne köss belém, és akkor én sem kötök beléd” típusnak tűnt, értelmetlen lett volna vele vitát kezdeményezni. Smaragdod néhány rövid visszavágással megette volna vacsorára, Jáde pedig sosem keveredett felesleges vitákba. Ettől függetlenül nem állt szándékában megadni magát. Ő ragaszkodott ehhez a földhöz, eztán bizonyosan nem fog szégyenkezve visszakullogni a bagolyistenhez.
 
A hívek némelyike felmordult, de nyíltan egyikük sem vállalta nem tetszését. Jáde azonban látta némely tekintetben a felcsillanó fényt, a fogékonyságot a bagolyisten felé. Ezt jó előjelnek vette, és nem ellenkezett, mikor Fekete Hold kedvesen ismét kinyújtotta felé a kezét, majd áthúzta a tömegen és leültette maga mellé. Jáde intett Smaragdnak, hogy jöjjön ő is, de a lány még így ismeretlenül is, tiszta szívből gyűlölte Fekete Holdat, maga sem értette, hogy miért. Így inkább haloványan rámosolygott Jádére, nehogy a fiú sértve érezze magát, majd beszélgetésbe elegyedett egy idős asszonnyal, aki kicsit félrehúzva őt a tömegtől a bagolyistenről kezdte faggatni.
Néhány perc elteltével már nyoma sem volt feszültségnek, mindenki beszélgetett mindenkivel, legfeljebb egy-két szúrós pillantást kellett elviselnie a két új vendégnek, de Smaragd letelepedett az érdeklődők közé és jól érezte magát ebben a szerepben, míg Jáde el sem mozdult Fekete Hold oldaláról, így a hívek nem is mertek volna kikezdeni vele. Ha a hollóisten kiválasztottja azt mondja, el kell fogadni Jádét, akkor bizony nem kérdőjelezhették meg a szavait.
– Fehér Jáde vagyok – mutatkozott be a bagolyisten ágyasa, mire Fekete Hold kedélyesen bólintott, és így szólt:
– Mintha csak az ellentétem lennél. Mondd, miért támogatod a bagolyistent? A barátnőd nagylelkűen elhordta a hollóistent minden borzalomnak, de arról nem regélt, milyen önző és uralkodni vágyó a ti bagolyistenetek.
– Bocsáss meg neki! Nem számítottunk rá, hogy valaki már lecsapott erre a földre. Nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk.
– Csakugyan? Veszélyes ellenfélnek tűnök?
Ahogy ezt mondta, Fekete Hold megvillantotta fehér fogsorát, és Jáde nem igazán volt képes eldönteni, Hold csupán szórakozik-e vagy komolyan kihívásként, harcként éli meg a helyzetet. Zavarba jött, mikor Fekete Hold közelebb hajolt hozzá, szinte már olyan közel, hogy csaknem összeért a mellkasuk. Jáde szólni akart, már emelte a kezét, hogy eltolja magától a férfit, de aztán ő, mintha mi sem történt volna, visszaült a helyére, két csészét tartva a kezében. Az egyiket átadta vendégének, a másikat megtartotta magának. Jáde ekkor hátrapillantott, és egy férfit látott elhaladni mögöttük, csészéket osztogatott, míg egy másik kancsóból töltött vizet a szomjazóknak. Jáde arcát pír lepte el. Zavarba jött egy másik férfi közelségétől, aki nem a bagolyisten volt. Hogy történhetett ez meg? Nyomban el kellett volna húzódnia, de ő nem tette, miért? Meglehet, a bagolyisten is ezért ellenezte, hogy Jáde az emberek közé menjen. Tudta, hogy rossz hatással lennének rá.
Nem, ez ostobaság, le kellett állítania magát! Fekete Hold nem csinált semmi rosszat, Jáde pedig elszokott a tömegtől. Túl sok időt töltött istenek és a félreérthetetlen megjegyzéseik társaságában, mindössze ennyiről volt szó. Az emberek viszont mások. Itt nem arra ment ki a játék, ki képes elcsábítani egy istentől a teremtményét. Fekete Hold amúgy sem tudta, ki Jáde valójában, és nyilván nem is hitt volna neki. Elég a butaságból! Már csak az is árulásnak minősült, hogy ilyen nevetséges dolgokon agyalt.
– Nincs kedved sétálni egy kicsit? – kérdezte Fekete Hold, és meg sem várva a másik válaszát, felállt. Jáde amúgy sem mondott volna nemet, így miután a férfi segített neki feltápászkodni, követte az erdőbe, a fák közé. Na, nem mintha azok elrejtették volna őket, ezért is mentek mélyebbre. Jáde fejében igen hamar megkondult a vészharang, és mikor olyan messzire jutottak, hogy az embereket már nem, de a nemrégiben gyújtott tüzet még látta, megtorpant. Hold is így tett, majd szembefordult Jádével, és nekidőlt egy fának.
– Sajnálom, nem szeretnélek megijeszteni, pusztán tisztázni pár dolgot.
– Persze, miről van szó?
– Nem tudom, a bagolyisten miért tart igényt erre a földre, ezt mondd meg te. De én nem fogok lemondani róla. Próbálkozhattok nyugodtan, ameddig csak kedvetek tartja, de ha az utamban álltok, én nem fogok habozni.
 
Jáde értetlenül meredt Fekete Holdra, mikor a semmiből szél támadt. Belekapott Jáde hosszú hajába, és erőszakosan tépte. Odébb, a többiek felkiáltottak, a hangok alapján vizet locsoltak a tűzre. Jádét csaknem fölborította a szél, így gyorsan belekapaszkodott az egyik fa ágába. Nem mintha az sokat számított volna, legfeljebb mindketten elröpülnek…
Fülsüketítő károgás törte meg az erdő csendjét, ahogy Jáde az ég felé emelte tekintetét, a lemenő nap fényében annyi holló és varjú röpködött, amennyit még életében nem látott egyhelyen. Szíve hevesebben kezdett dobogni, már-már félve pillantott vissza Holdra, kinek szemei akkorra már teljesen befeketedtek, szép arcán sötét vonalak futottak végig, mintha nem bőrből, hanem porcelánból lett volna, és most töredezne.
Fekete Hold közelebb lépett Jádéhez, tollas kezével megérintette az arcát, majd a nyakába hajolt, és a fülébe suttogott:
– A bagolyistennek mutatós teremtményei vannak. Tudom, ki vagy, Fehér Jáde. Én magam is sóvárogtam utánad, mikor a bagolyisten bemutatta legújabb alkotását, a legkiemelkedőbbet. Én sosem lennék képes olyat teremteni, amit ő, és ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy tönkretegyem vagy elvegyem, ami az övé. Ám a földemet nem fogja megkapni. Azt hiszem, jobban meg is érdemlem, elvégre nem a szolgáimat küldtem ide. Mondd meg neki nyugodtan, ha birodalmának akarja e helyet, lépjen ki a díszes palotájából, és küzdjön meg érte személyesen. Nem áll szándékomban bántani sem téged, sem a barátodat, de tudd, ha bármiben akadályoztok engem vagy fölszólaltok a hollóisten ellen, a lányt darabokra tépem, téged pedig elfogyasztalak ünnepi lakomaként, ha végleg enyém lett ez a föld.
– Szédítő. Ha nem tudom időben megszerezni ezt a földet, a bagolyisten fal fel, ám ha megszerzem neki, a hollóisten lakomájává válok, és ha máris visszatérek, a saját kudarcomat hangsúlyozom, aztán szégyenkezhetek miatta életem végéig. Nem kívánom a vereség ízét.
– Pedig nem tűnsz egy nagy játékosnak – hajolt el végül a hollóisten, majd visszaöltötte Fekete Hold alakját. – A feltételeimmel megkönnyítem az utad, lásd be. Azt hiszed, le tudnál győzni engem?
– Nem, nem hiszem. De az esélyt megadhatod. A következő holdtöltéig kaptam időt a bagolyistentől, ha úgysem számítok ellenfélnek, miért is ne próbálkozhatnék? Ha már most elmegyek, az olyan, mintha elkergettek volna.
– Ám legyen. De a barátodat neveld meg! Sértő dolgokat mondott.
– Sajnos nem tudok nyilatkozni. Hallottam pletykákat, de a saját szememmel sosem láttam az otthonodat.
– Ha úgy döntenék, mégis fölfallak, nyerhetsz majd némi betekintést.
 
Ezzel Fekete Hold lezártnak tekintette a beszélgetést. Feszélyezte, hogy a figyelmeztetései nem hatottak olyan fenyegetően Jádére, mint ahogy azt akarta. Hát nem félt tőle? Vagy arra számít, hogy a bagolyisten mindentől védelmezni fogja?
Visszatérve a többiekhez egyből mindenki odaszaladt hozzájuk, körülállták Fekete Holdat, és az imént történtekről meséltek neki. Arról kérdezgették, látta-e ő is a jelet? A rengeteg hóllót és a megannyi varjat. Kellett ennél több bizonyíték? A hollóisten igenis figyelt rájuk. Némelyek szerint a látottak egyben utasítás volt arra is, hogy véletlen se legyenek hűtlenek, ne pártoljanak át a bagolyistenhez, ez pedig azt jelenti, hogy a két idegent máris el kell küldeni.
Fekete Hold mindenkit lecsillapított. Azt mondta, nem megoldás elzavarni azokat, akik más véleményen vannak, hisz’ előbb-utóbb nekik is be kell majd látniuk, hogy kinek van valójában igaza.
Jáde eltávolodott a tömegtől. Nem volt benne biztos, hogy akart-e beszélni a történtekről Smaragdnak. Lehet, csak veszélybe sodorta volna vele. Vagy ha azt nem is, de annak tudatában, hogy Fekete Hold valójában a hollóisten, bizonyosan nem lett volna hajlandó egy fedél alatt élni vele. Meg aztán Smaragd amúgy is meglehetősen lobbanékony volt, ki tudja, milyen elvetemült ötlet jutna az eszébe, ha megtudná, hogy a hollóisten itt csücsül mellettük?
 
Jáde nem tudott sokat a hollóistenről, mindössze annyit, hogy elzárkózva élt a világ elől fekete palotájában, olyan szolgák között, akik maguk is feketék voltak, mint egy holló és nem volt arcuk. Azt is hallotta, hogy a hollóisten tényleg csak akkor cselekszik, ha úgy tartja kedve, máskülönben az egész napot ágyban vagy a kísérteties, csúf kertjében tölti. Hogy is mert volna egyáltalán kérdezni a hollóistentől, ha egyszer az ő bagolyistene oly’ ádázul gyűlölte?
 
– Mit akart tőled ez a rémes alak? – faggatta Smaragd, közben tekintetét végig Fekete Holdon tartva, aki még mindig a híveit igyekezett csitítgatni, és türelmesen hallgatta elméleteiket. – Ugye nem akarta rád erőszakolni magát?
– Dehogy – rázta Jáde a fejét. – A bagolyistenről kérdezett.
– Láttad, mi történt az előbb?
– Láttam. Meglehet, a hollóisten tényleg vágyja ezt a földet. Talán tényleg egy jel volt, talán nem jelentett semmit. Mindenesetre, te fogd vissza magad Fekete Holddal szemben! Ha nem adna nekünk szállást, nem tudom, hol éjszakáznánk az elkövetkező időszakban.
– Jól van, jól van. Ígérem, megpróbálom, de olyan kiállhatatlan egy alak – legyintett Smaragd, aztán visszament a többiekhez.
– Ha tudnád, mennyire – morogta maga elé Jáde, de ő nem ment a lány után. Ott maradt, közel a fákhoz, és a távolból figyelte a hollóistent, aki néhány röpke másodperc erejéig visszanézett rá Fekete Hold ragyogó tekintetével.
Előző részek
151
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
108
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
137
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
168
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
121
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
Hasonló történetek
3128
Papjait a leghűségesebb követői közül választotta ki. Természetfeletti képességekkel ruházta fel őket, inkább mágusoknak lehetett őket nevezni, mint papoknak. Hívei két rendet alakítottak ki a tiszteletére. Az egyik a rend volt a Haron Rendje, aki a természet felett kapott korlátlan hatalmat...
3180
- Miféle lények az orkok? Északon semmit sem tudni róluk.
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: