Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– A földönkívüli barátaim adtak nekem egy időgépet, és elmagyarázták a működését, egyszer...
Oliver most már nagyon jól látta a rajta lovaglóülésbe helyezkedő csinos szőke lányt, aki...
Samu és Dénes útja Miskolcra vezet, hogy egy újjabb rémmel nézzenek szembe aki velejéig gonosz...
Ezt azért küldöm be mert érdekel, hogy milyen a novella én írtam . Nagyon érdekelnek a hozzászólások...
Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma...
Friss hozzászólások
Akai Mózes: Nagyon jó írás. Köszönöm!
2022-09-29 21:20
Petike76: Nagyon tetszett! Ilyenből még...
2022-09-29 07:15
91esfiu: Nagyon jó!!! :) sok ilyet még...
2022-09-27 22:23
Miriam: (foly...) Ennek köpvetkeztében...
2022-09-26 23:57
Miriam: A kilencedik részt tíz nappal...
2022-09-26 23:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Nap szolgálója

Mr Jenkins felemelte a távirányítót és kikapcsolta a projektort.
-Nos? Mit gondoltok? -kérdezte és körbenézett a diákokon.
-Igen Penny?
-Ez igazi volt? Tényleg kivágták a szívét?
-Igen. A testvérem végignézte az egészet. A turistaszezon minden hónapjában tartanak egy ilyen látogatómágnes bemutatót.
A fiatal tanár által bemutatott videó hivatalosan filmre vett szuvenír volt, amit a bátyja hozott haza két évvel korábbi mexikói nyaralásából. Úgy gondolta hogy kiválóan kapcsolódik jelenlegi témájukhoz, az aztékokhoz.
Az azték kultúrát és vallást ugyan évszázadokkal korábban elsöpörték, de a mexikóvárosi idegenforgalmi hivatal nagy lehetőséget látott a hagyományos szertartások újrajátszásában. Az igazi piramisok túl messze voltak a fővárostól és nem is tett volna nekik jót a sok látogató, ezért felépítettek egy szabadtéri templomot, amiben ötvözték a négy legjobban megmaradt ősi épület jellemzőit.
Amíg az osztály többsége izgatott csevegésbe merült, Sarah elmerült saját gondolataiban. Újra lejátszotta magában a jeleneteket: ahogy a hozzá hasonló korú, szépen befont fekete hajú meztelen lányt az oltárhoz kísérték a palástba öltözött papok, majd felfektették a sima kőlapra a napfényt stilizáló faragvány alatt. Ahogy a lány félelemmel kevert várakozással nézett fel a főpap kezében tartott késre. A pillanatot, amikor az éles penge áttörte a mellkasát, majd amikor a főpap benyúlt és kiemelte a még mindig lüktető szívet. Azt, ahogy a kamera ráközelített a lány döbbent arcára és a nagyra nyílt szemek még mindig ide-oda mozogtak a lány életének utolsó másodpercében. Majd ahogy a főpap egy aranykehelybe helyezte a szívet, magasra emelve felajánlotta a napnak és végül egy égetőbe ejtette, ahol hamuvá porladt.
Ahogy Sarah újra és újra lejátszotta magában a jeleneteket, a fekete hajú, sötét bőrű mexikói lány helyett saját magát kezdte látni szőke hajfonatával és mézszínű bőrével. Azon gondolkodott, hogy vajon megengedik turistáknak hogy résztvevők legyenek vagy ez rontaná az újrajátszás hitelességét, amin pedig láthatóan nagyon dolgoztak. Mr Jenkins újra megszólalt és visszahúzta Sarah gondolatait a terembe:
-Arra gondoltam, hogy amikor előadást tartunk majd az iskolának arról, hogy mit is tanultunk a félévben...nos… talán jó ötlet lenne, ha….
Sarah keze már a levegőbe is emelkedett.
-Várj egy percet, hadd fejezzem be! Nem is tudod mit akarok javasolni. -mondta kedvesen a tanár.
-De igen! Azt fogja mondani, hogy mutassuk be a saját áldozatunkat. És én szeretnék önkéntes lenni!
Mr Jenkins kissé meghökkent.
-Hát...igen… azt akartam javasolni, hogy játsszuk el ezt a szertartást, persze csak imitálva..és azt akartam kérdezni, hogy egyikőtöknek nem lenne-e…
-Nem! -Kiáltotta Sarah magát is meglepve izgatottságával. Kicsit elpirulva folytatta:
-Bocsánat…. Úgy értettem, hogy… nem lenne kicsit sértő azokkal a lányokkal szemben és a régi időkben élt lányok sorával szemben, ha mi csak imitálnánk?
-Nos...így is nézhetjük…. De sohasem kérném egyikőtöktől sem, hogy…
-Én vállalom! Szeretném! Hadd csináljam igaziból! -robbant ki Sarah.
Mr Jenkins érezte hogy kezdi elveszíteni a társalgás irányítását.
-Hát… A Szabad Akarat elv miatt nem ütközne törvénybe, bár a korod miatt szülői hozzájárulás is kellene. Ezenkívül mindenképpen meg kellene beszélnem az igazgatóval… Nos… De tényleg biztos vagy benne? Onnan nincs visszatérés!
-Nem vagyok már gyerek. Tudom mit jelent. És tényleg szeretném!
-Hát jó… Ebéd után keress meg! Addig kitaláljuk az igazgatóval, hogy pontosan hogyan fogalmazzuk meg a szülői hozzájárulás szövegét. Ha a szüleid belemennek, akkor holnap kezdhetjük a próbákat.
Mintegy végszóra, megszólalt a csengő. A terem gyorsan kiürült és Mr Jenkins egyedül maradva próbála felfogni hogy pontosan mi is történt az elmúlt percekben.
-.-.-
Másnap reggel, miközben az osztály többi része befelé jött a terembe és elfoglalta a helyét, Sarah egyenesen a tanári asztalhoz ment és győzedelmesen tette az aláírt hozzájárulást Mr Jenkins elé. A férfi gondosan átnézte az irományt, majd elmosolyodva közölte:
-Hát úgy látszik komoly szervezés előtt állunk!
Mivel már csak két hét volt hátra a félév végégi, az iskolavezetés megengedte hogy az osztály minden nap utolsó óráját az előkészületeknek szentelje. Be kellett tanulniuk valamilyen kóruséneket és dönteni kellett a szereplőgárda többi tagjáról. Mivel Sarah mellkasának felnyitása erőt igényelt és egy hibázás a szükségesnél több fájdalmat és szenvedést okozott volna, Mr Jenkins magára vállalta a főpap szerepét. Sarah örült a döntésnek, mert az osztály lányainak többségéhez hasonlóan tetszett neki a fiatal tanár. Abban mindenki egyetértett, hogy Sarah maga választhassa ki a kíséretét, akik vele mennek majd a tornacsarnok hátuljától a színpadon felállított oltárig. A lány Karen-t, Amanda-t és a két ikert: Hannah-t és Emily-t választotta. Úgy határoztak, hogy a kíséret aranyszegéllyel díszített palástot kap, hozzá illő fejdísszel, az osztály többi része pedig tarka tunikákban és fejpántokban fog azték közembereket játszani. Sarah csak a hajába fűzött színes gyöngyöket fogja viselni. A tanári asztal megfelelő magasságúnak és hosszúnak tűnt ahhoz, hogy oltárként szolgáljon. Két fiú munkához látott és kartonlapokra azték ikonográfiákat kezdett festeni egy tankönyv alapján úgy, hogy messziről tömör kőnek tűnjenek. Egy régi iskolai színdarab megmaradt szobabelső kellékét újrafestették, hogy emlékeztessen egy lépcsős azték piramis tetején álló templom belsejére. Néhány szülői is besegített és a kellékek egy héttel később már készen is álltak. A figyelem így a szertartás koreográfiájára helyeződött. Meg kellett határozni, hogy Sarah-nak mennyi időbe telik a bejárati ajtótól nyugodt léptekkel a csarnok másik végébe érnie és elhelyezkednie az oltáron. Tudni kellett, hogy hova álljanak az azték közemberek, hogyan mozgassák a karjaikat a kántálás közben, hova álljon a kíséret, hogy ne takarják magát a feláldozást a nézők elől, de azért a büszke szülők jól láthassák őket. Hogy a kamerázó, fotózó nézők ne zavarják a többieket, az a döntés született, hogy az egyéni fotózást megtiltják, de Miss Denton, a művészeti tanár hivatalos fotós lesz és az általa készített képeket online elérhetővé teszik. Ezenkívül beállítanak két kamerát is. Az egyik a bejárattól fog a színpad felé nézni, a másik pedig az oltár felett lesz és lefelé nézve fogja rögzíteni az előadást.
.-.-
A félév utolsó napja előtti délutánon az egész osztály az iskolában maradt jelmezes főpróbára. A diákok izgatottan öltötték magukra jelmezeiket, Mr Jenkins pedig a tanári mosdóba vonult ruháját és sas-szerű fejdíszét felvenni. A Mexikóvárosi múzeum online ajándékboltjából rendelt késmásolat nem volt olcsó, de az oktatási szempontokat is figyelembe véve az iskola átvállalta a költséget. Mivel Mr Jenkins tudta hogy csak egyszer próbálkozhat és nem szerette volna sem az előadást elrontani, sem a diákjának felesleges szenvedést okozni, felvette a kapcsolatot egy ismerősével,, aki az egyetem gyakorlókórházában dolgozott. Rajta keresztül hozzáfért olyan holttestekhez, amiket senki nem keresett vagy előadásokról maradtak meg. Különböző korúak és méretűek voltak és sok részük hiányzott, de Mr Jenkins-nek csak a törzs kellett ép bordázattal. Az első kísérlete a várt módon katasztrofális lett, de a harmadikra már kezdett magabiztos lenni. Az ötödik és egyben utolsó kísérletére kialakult a megfelelőnek ítélt technikája. Határozott döfés a széles pengéjű késsel a mellkas közepébe, majd erősen jobbra-balra mozgatás teljes hosszában elrepesztette a szegycsontot. Az ezután következő csavarás szétválasztotta a két felet. Ekkor letette a kést és puszta kézzel húzta szélesebbre a nyílást. A kést újra kézbe vette, kivágta vele a szívet és kiemelte. Tudta hogy gyorsnak kell lennie, ha azt akarja hogy Sarah szíve még dobogjon amikor felemeli, de biztos volt benne hogy menni fog. Csak attól félt, hogy a csinos lányt maga előtt fekve látva elveszti hűvösségét. Szerencsére a délutáni főpróba lehetőséget adott arra, hogy szokja Sarah meztelen látványát. Ennek ellenére úgy döntött, hogy az előadáson az ágyékkötője alá egy krikettezésnél használt merev ágyékvédőt fog venni, nehogy zavarbahozóan reagáljon.
Minden résztvevő közül Sarah átöltözése volt a legegyszerűbb, hiszen csak le kellett vennie az iskolai egyenruháját és felvennie egy köpenyt. A haját az egyik barátnője tucatnyi vékony fonatba fogta, mindnek a végén egy vagy két fából faragott gyönggyel. A tornacsarnok ajtajánál megállt, lecsúsztatta magáról a köpenyt és bekukucskált az ajtón levő ablakon. Először nézte meg alaposan a helyet, ahol meg fog halni. Persze látta a készítést, és feküdt már gyakorlásként az asztalon a teremben és a csarnokban is, de most látta egyben az egészet. A csarnok közepén padlóra ragasztott fekete szalag jelölt ki széles utat. A szülők és a diákok székei elő voltak készítve. A terem két oldalfala mentén hosszában a szokott módon a tanári székek helyezkedtek el, hogy az oktatók egyszerre tudják szemmel tartani az előadást és a néző diákokat is. A színpad elejéhez mozgatható falépcső volt téve, amit Mr Jenkins diákjai ugyan nem festhettek le, de gazdagon díszítettek tarka szalagokkal és papírvirágokkal, hogy visszaadják a videóban látott hangulatot. A színpad közepén állt a festett kartonlapok miatt tömör kőnek látszó oltár. Sarah tudta hogy mögé van rejtve a hordágy, amin a holttestét fogják kivinni a csarnokból. Várta is a próbának ezt a pillanatát, mert tudta, hogy az előadás alatt már nem fog belőle semmit érezni. Az oltár mögött a templombelső-háttér magasodott. A díszítésének középpontjában a Nap motívuma állt, aminek Sarah-t majd feláldozzák. Megjelent Mr Jenkins is. A kezei és lábai jórészt néhány széles ál-arany pánttól eltekintve fedetlenek voltak. Mellkasa és hasa szintén meztelen volt a díszes gallárja és ágyékkötője között. Egy madarat formázó fejdísz szolgált koronájaként. Sarah megborzongott amikor a férfi kezében meglátta a kést, ami másnap majd kioltja az életét. Az azték közembereket játszó osztálytársak a helyükre álltak és belekezdtek kántálásukba. Hannah és Emily kitárta a kétszárnyú ajtót, amin Sarah belépett. A lány hirtelen azt kívánta hogy bárcsak egyedül lenne a teremben. Nem azért mert félt volna, vagy szégyellte volna magát, hanem azért, mert az ágyékában bizsergést érzett és legszívesebben oda nyúlt volna. Lassan lépdelt, mintha vőlegényéhez tartó menyasszony lett volna. Karen és Amanda fogta két oldalról a felkarjait, az ikrek pedig követték őket. Közben próbálta elképzelni a másnapi tömeget és mindenki tekintetét a csupasz testén. Sarah elérte a lépcsőket és egyesével fellépdelt rajtuk. Amikor felért, a kántálás mélyebbre és ritmikusabbra váltott. A négy kísérő a színpad előtt sorakozott fel, a majdani nézőkkel szembe fordulva. Mr Jenkins magasba emelte a kezeit, amelyek egyikében a kést szorongatta. Sarah az asztal szélére ült és oldalra fordulva fellendítette a lábait, mielőtt illedelmesen hanyatt feküdt volna. A befont haját egy kézmozdulattal kilökte maga alól, így az lelógott az asztal szélén.
Sarah felnézett a felette levő kamerára, miközben oldalai mellé tett karokkal a hátán feküdt és próbált ellazulni. A kamerára, ami majd rögzíti utolsó pillanatait, ahogy holnap a jóképű tanára kivágja a még dobogó szívét a csupasz mellkasából. Remélte hogy Mr Jenkins-nek tetszik az elé táruló látvány.
A kántálás abbamaradt és Mr Jenkins két kézzel fogva felemelte a kést. Tekintete végigsöpört Sarah nyugodt, mosolygó arcán, a hegyes kebleken, a lapos hason és a finom szőrzettel borított ágyékon és a formás lábakon. Azután visszanézett a duzzadt mellbimbók közti résbe, ahol majd fel fogja nyitni a lányt. Gyorsan lecsapott és egy centiméterre Sarah mellkasától megállította a pengét. A lány önkéntelenül levegő után kapott az izgalomtól. Miközben az osztály többi része csendben figyelt, a férfi letette a kést, majd úgy tett mintha szétnyitná a mellkast és győzedelmesen felemelte a képzeletbeli szívet. Ezután Mr Jenkins hátralépett és a négy fős kíséret feljött a lépcsőn. A befestett és papírvirágokkal díszített hordágyat Sarah mellé fektették. A lány a tőle telhető legjobb módon próbált halottat játszani, miközben Amanda a hóna alá nyúlt, Karen pedig megfogta a lábait. A két lány bólintott egymásnak és egyszerre mozdulva átemelték Sarah-t a hordágyra. A két másik lány is megfogta a rudak végeit és a vállaikra emelték a hordágyat. Sarah-t fejjel előre tartva óvatosan lelépdeltek a lépcsőkön és a csarnokon átsétálva kivonultak a dupla ajtón. Letették barátnőjüket a földre. A mosolyogva felülő Sarah-t taps és lelkes kiáltások fogadták. A főpróba tökéletesen sikerült.
.-.-
A könnyű vacsorája után Sarah forró fürdőt vett lefekvés előtt. Sokan valószínűleg az izgalom vagy az idegesség miatt nem tudtak volna aludni, de a lány korán akart ágyba bújni, hogy kipihent legyen a nagy pillanatra. A habos melegvíz ölelésében becsukta a szemeit és újra lejátszotta magában a főpróbát. A gondolatai jelmezes Mr Jenkins-re terelődtek. A kissé viccesnek tűnő öltözet ellenére is valahogy...szexi volt. Azután próbálta elképzelni, hogy milyen érzés lesz ugyanezt csinálni több száz ember előtt. A víz alá nyúlt és maszturbálni kezdett.
A város másik végében Mr Jenkins befejezte a vacsora utáni mosogatást. Az ő gondolatai szintén a próbán jártak. Eleinte el akarta magával hitetni, hogy csak a szúrás helyét keresve bámulta Sarah melleit, de végül feladta az önáltatást. A zuhany alá lépett és megnyitotta a csapot. Remélte hogy a gőz leeresztése nyugalmat hoz. A víz alatt állva a bal kezével a csempének támaszkodott, a jobbal pedig lenyúlt, megmarkolta hímvesszőjét és a jól ismert mozgásba kezdett. A képzeletében Sarah korán érkezett az iskolába utolsó napján és azt mondta, hogy szeretne különleges ajándékot adni neki mielőtt a többiek megérkeznének. A fantáziában ő a tanári asztalnak támaszkodott, miközben Sarah elé térdelve puha szájával és meleg nyelvével elégítette ki, miközben felnézett rá vágytól csillogó zöld szemeivel. A zuhany alatti orgazmus valóban nyugalmat hozott, de már érezte hogy reggel is meg kell ismételnie a dolgot, mielőtt bemegy az iskolába.
-.-.-
Noha nem a csarnokbeli mesterséges lassúsággal lépdeltek, Sarah és kísérete mégis méltóságteljesen haladt a folyosókon. Sarah közben azokra az ezrekre gondolt, akiket követni fog az oltáron. Kik lehettek? Olyan izgatottak voltak, mint most ő? Vagy rettegtek? A lány percekre a végtől sem érzett félelmet, csak izgatottságot a nagy előadás előtt. Mire a kis csapat a tornacsarnok bejáratához ért, odabent mindenki elfoglalta a helyét és hallgatta az igazgató bevezetőjét. Ezután jött az a rész, amiben négy jelmezes diák ismertetőt tartott az aztékok öltözködéséről, az étkezési szokásaikról, a spanyol invázióról és végül a vallási szokásaikról, beleértve természetesen az emberáldozatot. Az ismertetőjük végén beültek a többiek közé és kezdődhetett a fő attrakció.
Az ajtó ablakán benéző Sarah-t izgatott remegés fogta el, amikor látta Mr Jenkins-t az oltár mögé állni. Emily és Hannah kitárták az ajtót és Sarah belépett a kíséretével. A kijelölt útvonalon lépkedve a lánynak a csarnok most sokkal nagyobbnak tűnt mint az előző napon. A lépcsőn lépdelve rámosolygott Mr Jenkins-re. Felérve megfordult és a közönséget is megajándékozta mosolyával. Észrevette hogy a férfi tanárok többsége szorosan keresztbe tett lábbal ül. Azt megbecsülni sem tudta, hogy hány fiú diák ült hasonló pózban, hogy elrejtse a merevedését. Zakatoló szívvel és bizsergő ágyékkal feküdt fel az asztalra úgy, ahogy a próbán tette. Próbált olyan kényelmesen elhelyezkedni, amennyire lehetett. Mr Jenkins lenézett rá és a kés megcsillant a férfi kezében. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelt. Sarah azon gondolkodott, hogy vajon becsukja-e a szemét, de végül azon kapta magát, hogy a feje felett levő kamera felvételt jelző vörös fényére fókuszál. Mr Jenkins megcsodálta az előtte fekvő fiatal testet és örült hogy eszébe jutott a szuszpenzor felvétele. Vajon hányan nézik most irigykedve és állnának szívesen a helyette az oltár mellett? Nagy levegőt vett és háromtól visszaszámolt magában. A gyakorlás ellenére idegesség fogta el.
Sarah szíve olyan hevesen vert, hogy szinte magától kiszakadt a mellkasból. A lány bátorítóan felmosolygott Mr Jenkins-re.
A penge lecsapott és belemélyedt Sarah mellkasába. Tudva, hogy nem vesztegetheti az időt, Mr Jenkins erősen balra majd jobbra rántotta a kést. A várt reccsenés jelezte hogy a lány szegycsontja széthasadt. Megcsavarta a kést és kitágította a nyílást. Sarah szemei kidülledtek és a szája kinyílt a meglepetéstől, de nem kiáltott fel és vonaglani sem kezdett. Egy pillanatra ívben megfeszült a háta, de amikor Mr Jenkins benyúlt a résbe és még jobban szétfeszítette a nyílást, visszafeküdt az asztalra. Amikor a férfi kivágta a dobogó szívét és felemelte a tomboló közönségnek, békés mosoly öntötte el az arcát. A fájdalom egy pillanatra iszonyatos volt, de azután a lány teste sokkos lett és agya endorfinnal árasztotta el, hogy enyhítse a kínt. Mr Jenkins valami véreset és vöröset tartott felette. A saját szívét! Sarah látta a saját szívét a testén kívül. Gyorsan egyre hidegebbet kezdett érezni, ahogy a vér már nem áramlott az ereiben. A látása ködössé vált. Újra a kamera vörös fénypontjára fókuszált. Az egyre nagyobb és nagyobb lett, amíg végül nem is látott mást. Ekkor vörösből vakító fehérre változott, de azonnal halványodni kezdett. Sarah egy alakot látott maga előtt, akit hátulról ragyogó arany korong világított meg. Egy gyönyörű nő volt. A koronáját alkotó kék és zöld tolldíszt és az arany ékszereit leszámítva nem volt rajta semmi. A haja fekete, a bőre barna volt és tömör aranynak tűnt, mintha egy élő szobor lenne. Sarah zavarba jött. Ki ez a nő? Azután a nő oldalán mások is kezdtek megjelenni. Több százan. Iskolatársak? Nem… különbözőek voltak. Nők, férfiak, fiúk, lányok...mind meztelenek voltak és halvány arany ragyogás áradt a mellkasuk közepéből. Sarah ámulva nézte ahogy a nő felemel valamit a kezében. Valami vöröset és véreset...mint az ő szíve! A saját szíve volt ennek a nőnek...ennek az istennőnek a kezében. Lehetséges ez? Ez a nő...talán maga a Nap? A nő a lüktető szívre nézett, ami Sarah szeme láttára tömör arannyá változott. A lány már meg sem lepődött amikor az istennő visszatette az aranyszívet a mellkasába és a sebe nyom nélkül behegedt.
-Üdvözöllek gyermekem! Most már egy vagy közülünk! -mondta az istennő kedves mosollyal.
-Köszönöm!- felelte Sarah félénken, nem tudva hogy mi mást mondhatna.
A többiek éljenezni és tapsolni kezdtek. Sarah körülnézett és biztonságban, szeretve érezte magát. Hazaérkezett.
Hasonló történetek
5252
Egy ideig csodálattal bámulta a lány természetesen gyönyörű arcát, majd közelhajolt és megcsókolta. Az éjszakai félhomályban a férfi felmászott az ágyra és a lány fölé térdelt. Lassan levette róla a párducbőr melltartót és a melleit kezdte csókolgatni...
6492
Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: