Erdély 1590.
Erdélyben ekkor a törökök uralkodtak. Mindenki rettegett és nem volt remény. Egy este a Bukovinai határ melletti kis fogadóba egy magas, fekete ruhás férfi tért be. Letelepedett az egyik asztalhoz. A kocsmáros lánya odalépett hozzá.
- Parancsol valamit uraságod?
A férfi lehajtotta az arcát, takaró csuklyát, s alaposan megnézte a lányt. Gyönyörű, sötétbarna szemei, és hosszú világosbarna haja, keskeny arca, magas, erős, izmos teste, nemesi származásra utalt.
- Téged!- mondta aztán.
A lány zöld szemei elnyíltak. Arcán egy lángrózsa jelent meg, szép sötétvörös haja meglebbent, s szégyellősen lesütötte a szemét.
- Engem?- kérdezte akadozva.
Az idegen bólintott. A lány elfordult, és el akart menni, de a férfi elkapta.
- Gyere!- szólt, és a háta mögötti lépcső felé intett.
A lány letette a mellettük lévő asztalra. Követte a férfit fel, az egyik üres szobába. E közben lent, az egyik vendég megjegyezte a kocsmárosnak:
- No, lássa, a lányának már udvarolnak!
- No, aztán!- mordult fel a kocsmáros.
Az idegen két óra múlva elment, s egy zacskó aranyat nyomott a kocsmáros kezébe.
- A lányáért - szólt morogva.
A kocsmáros mielőtt szóhoz juthatott volna, az idegen eltűnt. A férfi felment a lányához. Az békésen aludt az ágyában. Felmérte a gyűrött lepedőt, ágyneműt, s tudta, hogy mi történt. Kiment. Kilenc hónap múlva a lány egy szép kislánynak adott életet, de a szülés nagyon legyengítette, s egy hét múlva meghalt. Az újdonsült nagyszülőknek nagyon fájt a lányuk elvesztése, ám az unokájuk megvigasztalta őket.
A kislány felnőtt, s mire tizennyolc esztendős lett bebizonyította, hogy nem földi ember lánya. Sok furcsasága volt. Elég csendes, szótlan gyermek volt, akinek rendszeresen látomásai voltak az Alvilágról, az anyjáról, és egy férfiról, aki magas trónon ült az Alvilág középén, fején gyönyörű, zafír köves diadémmal, fekete ruhában, hosszú, fekete palástban, mely beborította az Alvilágot. Előtte emberek hódoltak, s látta a király, büszke tekintetét. Nem értette az álmát, s nem volt senki, aki megfejthette volna. Már egy ideje ugyanaz az álom gyötörte, melyben a király a lányának szólítja, s magához hívja.
Egy éjjel ismét álmot látott, melyben az Alvilág ura magához szólította. Úgy döntött nem várathatja tovább, s érezte, hogy tőle választ kaphat a kérdéseire. Kiment a közeli falu temetőjébe, majd egy a temető közepén álló sírboltnál így szólt:
- Nyílj meg Alvilág Kapuja!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte hidegen.
- Azt akarom tudni, mit mondtál Metellának!
- Az igazat! Azt, hogy hányadán áll a mi kapcsolatunk. Azt, hogy nem szeretsz, hogy csak kihasználtál, és hogy a szülei csupán vadidegenek egymásnak.
- Hogy mondhattál ilyet? Hogy tehetted? - ugrott fel a férfi.
- Csak nem fáj az igazság? Hidd el én is, nagyon sajnállak érte, hogy nem fogadtad kemény tizennyolc éven át a közeledésemet, és minden próbálkozásomat durván visszautasítottad...
- Azt akarom tudni, mit mondtál Metellának!
- Az igazat! Azt, hogy hányadán áll a mi kapcsolatunk. Azt, hogy nem szeretsz, hogy csak kihasználtál, és hogy a szülei csupán vadidegenek egymásnak.
- Hogy mondhattál ilyet? Hogy tehetted? - ugrott fel a férfi.
- Csak nem fáj az igazság? Hidd el én is, nagyon sajnállak érte, hogy nem fogadtad kemény tizennyolc éven át a közeledésemet, és minden próbálkozásomat durván visszautasítottad...
Amikor kiderült, hogy terhes maradt a férfitól, boldog volt, mivel azt hitte, fia lesz, aki talán pótolni fogja az apját. Ám félt is, hiszen a szüleit sem akarta megszomorítani a dologgal, s amúgy is már meg volt a kérője, egy molnár fiú személyében. Ám neki cseppet sem volt ínyére a kérője...
- Az elődeim – szólalt meg az apja, aki szintén megállt. - Nem voltak valami hosszú életű uralkodók.
- Ezt hogy érted?
- A hatalomvágyuk lett a vesztük. Állandóan háborúztak a szomszédos királyságokkal, mivel azt akarták, hogy az egész Alvilág egyetlen nagy birodalom legyen, és azt ők irányíthassák, vagy pedig egy másik, ambiciózusabb királyjelölt személyében érte el őket a vég...
- Ezt hogy érted?
- A hatalomvágyuk lett a vesztük. Állandóan háborúztak a szomszédos királyságokkal, mivel azt akarták, hogy az egész Alvilág egyetlen nagy birodalom legyen, és azt ők irányíthassák, vagy pedig egy másik, ambiciózusabb királyjelölt személyében érte el őket a vég...
- Még illendően be se mutatkoztam. A nevem Viktor, és az Alvilág királya vagyok, mint ahogy azt már te is tudod.
- Igen, tudom. Szeretnék tőled ezzel kapcsolatban kérdezni valamit.
- Csak tessék - dőlt hátra a férfi.
Metella mély lélegzetet vett és beszélni kezdett.
- Kisgyerekkorom óta látomásaim és furcsa álmaim vannak. Mindegyikben te szerepelsz. Te küldted rám ezeket a látomásokat? ...
- Igen, tudom. Szeretnék tőled ezzel kapcsolatban kérdezni valamit.
- Csak tessék - dőlt hátra a férfi.
Metella mély lélegzetet vett és beszélni kezdett.
- Kisgyerekkorom óta látomásaim és furcsa álmaim vannak. Mindegyikben te szerepelsz. Te küldted rám ezeket a látomásokat? ...
- Jöjjetek Holtak sötét seregei! Segítsetek nekem!
Erre meghasadt a föld, és szilaj, tajtékos paripákon délceg vitézek jöttek elő. A törökök rémülten állították meg lovaikat, ám a holt harcosok egyenesen beléjük rohantak s lekaszabolták őket. Egy sem menekült. Ekkor a lovasok visszatértek Metellához. Vezetőjük leugrott a nyeregből, s a többiek is követték. Majd leborultak a lány előtt.
- Üdvöz légy Holtak Úrnője! Hűséges sereged áll rendelkezésedre! ...
Erre meghasadt a föld, és szilaj, tajtékos paripákon délceg vitézek jöttek elő. A törökök rémülten állították meg lovaikat, ám a holt harcosok egyenesen beléjük rohantak s lekaszabolták őket. Egy sem menekült. Ekkor a lovasok visszatértek Metellához. Vezetőjük leugrott a nyeregből, s a többiek is követték. Majd leborultak a lány előtt.
- Üdvöz légy Holtak Úrnője! Hűséges sereged áll rendelkezésedre! ...
Hasonló történetek
Most zuhanyozzál le, aztán irány a szülői ház. Utólagos engedelmeddel haza telefonáltam, hogy előkészítsem a terepet. Csak azt mondtam, hogy összevesztetek Adammal és te, ott hagytad...
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni.
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások