A hiba

Az asztali lámpa éles fénye világította be az iroda egyik felét, a másik része félhomályba borult így késő délután. Tél eleje volt, ezért kintről csak a hideg sötét bámult befelé. Az asztalnál dolgozott a fiatal nő, nézte a számítógép monitorát, egy táblázatot állított épp össze. Homlokát ráncolva irt az újabbnál újabb függvényeket, írta be az ismert számokat és színezte a meghatározó sorokat. Már legalább egy órája ezzel a munkával bíbelődött és bár élvezte a feladatot, azért kimondhatatlanul hálás volt, hogy a telefon nem csörren meg időről időre.
Titkárnő volt, egy nagy cég pénzügyi vezetője mellett, a klasszikus feladatain túl persze egy csomó érdekes és kreatív feladattal ellátva.

A főnöke is itt volt még, hallotta a férfi számítógépének zümmögését a másik szobából. Egy ajtó választotta el őket, amit a férfi időnként becsukott vagy kérte őt, hogy csukja be. Most az ajtó résnyire volt nyitva, ezért is hallhatta a férfit dolgozni.
Nem volt köztük nagyon meleg viszony, de rossznak sem volt mondható. A férfi érzelemszegény arckifejezését sokszor nem értette a lány, de mostanra már megszokta. Ha kért, ha megköszönt valamit a férfi, az arcán nem látszódtak az őszinte érzelmek. Talán itt, ebben az üzleti világban nem is volt helye.
A lány másmilyen volt, impulzív és érzelemgazdag, őszinte és barátságos. A feladatait jól ellátta, a viselkedése kifogástalan volt az üzletfelekkel, ezért azt hihette, hogy a férfi nem fedezte fel benne a szenvedélyt.

Tévedett. A férfi irigyelte ezekért az érzelmekért, de az ő életében tudta, hogy nincs helye ezeknek. Őszintén szerette a lányt, de képtelen volt kimutatni ezt. Legfeljebb azzal mutatta ki, ahogyan nézte. Mert nézni nagyon tudott. Átható barna szemével úgy nézte a lányt, ahogyan soha senki.

A halk neszezést hirtelen egy e-mail érkezésének hangja zavarta meg, a képernyő bal sarkában megvillant a boríték, és a gép egy halk csipogó hangot adott ki magából. A lány megnézte a levelesládáját és nagyra tágultak szemei, amikor meglátta, hogy a levelet a főnöke küldte a szomszéd szobából. Ritkán küldött mailt neki, legfeljebb csak akkor, ha továbbított neki valamilyen munkát, amit rábízott.
Megnyitotta a levelet, amiben annyi állt: „Gyere be légy szíves! „

Kicsit csodálkozott, hogy miért nem kiáltott át neki a férfi, vagy miért nem telefonon szólt át neki a másik szobából, de nem akart feleslegesen időzni azzal, hogy csodálkozik. Az ő különleges és szertelen világába bőven belefért ez is, sőt ezzel némi fantáziát vélt felfedezni a férfiban.
Átment hozzá és kérdően ránézett:
- Szóltál, itt vagyok!
- Igen, Barbara, köszönöm. Nézd csak ezt a táblázatot, ezt még tegnap küldted át hozzám, de valami nem stimmel vele, ha jobban megnézzük. – és rámutatott az egyik sorra, amivel valóban valami gond lehetett, mert csupa kettős kereszt jelent meg a cellában.

A lány kissé odahajolt a monitorhoz és merően nézte a hibát, úgy nézte, mint aki attól reméli annak megjavulását. Néhány másodperc után a főnöke mentolos leheletét érezte tarkóján, majd a következő pillanatban egy ravasz harapást ott, ahol a legérzékenyebb volt a nyaka. Beleborzongott és nemhogy elkapni nem akarta a fejét, de szinte természetesnek élte meg, hogy kettőjük között ez is bekövetkezett. Úgy tűnt számára, mintha ez természetes volna.
Nem nézett rá a férfira, már csak azért sem. Várt. Tudta, hogy bármilyen fegyelmezett érzelmű is a férfi, azt nem fogja hagyni, hogy ne reagáljon erre a közeledésre.

A férfi megértette a szándékot és újra odahajolt a felkínált tarkóhoz, a kezével kicsit félresöpörte a hajszálakat és újra beleharapott, most kissé vadabbul. A kezét eközben becsúsztatta a lány combjai közzé. Nem nyúlt beljebb, csak a combok közé furakodott, alig valamivel a szoknya hossza fölött, a térdtől mintegy bő arasznyira.
A lány elmosolyodott ezen és a kezét, amivel eddig a saját térdét támasztotta, hirtelen a férfi combjára tette, de még mindig a monitor fölé hajolt.
- Tom, és mit tegyek ezzel az egész képlettel? Azt látom, hogy nem helyes, de nem tudom, hogy hol is véthettem el. – mondta kissé rekedten a férfi felé fordulva.

Az elmosolyodott, és csak nézte a lányt, nézte azt, hogy ezt a kis közjátékot is milyen természetesen fogadta el. Igen, ennek a lánynak ez egy hallatlan előnyös tulajdonsága, ez a mindent elsöprő természetesség.
- Nem tudom, Barbara, igazán nem tudom, hogy hol vétetted el, de a hiba látszódik. - elhallgatott és nézte a lányt.
Az felegyenesedett és mögé lépett, a feje mögül az egyik karját előre nyújtotta és úgy mutatott rá a képernyőre, hogy a férfi feje az övé mellett volt, szinte átkarolta hátulról.
- Talán itt van a hiba, az itteni függvényt rosszul illesztettem be – közölte a lány tárgyilagosan és közel hajolt a füléhez annyira, hogy a férfi érezte a meleg leheletet a fülkagylóján.

A következő pillanatban a lány keze végigsiklott a férfi arcán, megállapodott a szeménél, a halántékánál és végül a hajával kezdett babrálni. Nagyon finom és izgató mozdulatok voltak ezek, felkorbácsolták a köztük lévő tüzet.
Barbara még mindig a háta mögött állva, elkezdte kioldani a férfi nyakkendőjét és gombolni az ingjét, az csak hagyta ezeket a mozdulatokat.
Aztán váratlanul felállt és szembefordult a lánnyal, aki előtte állt, hatalmas pupillákkal, félig nyitott érzéki ajkakkal.
Most igazán megkívánta őt.

A lány keze után nyúlt lágyan megragadta és hátrahúzta, hirtelen a meglepett lány mögé került és ráhajolt vele az asztalra. A lány alatta volt, ő pedig a testével rásimult hátulról . Nagyon izgató helyzet volt ez így.
A kezét még mindig fogta a lánynak és eszébe sem volt elereszteni. A másikkal megkereste a lány szoknyáját és felhúzta. Majd óvatosan lefejtette róla a bugyit is.
A lány izmos feneke közvetlenül az ágyékánál feszült, ezért gyorsan kioldotta a sliccét és farkát előrántva a lányba hatolt.
A lány egy halk, rekedt hörgést engedett ki magából, majd érezte, hogy izgalmában benedvesedett.

Szorosan hozzásimult és megérezte az ismert parfümön kívül a nőiesség illatát. Elkezdett mozogni, egyre erőteljesebben és érezte, hogy hamarosan elfog élvezni, ha elengedi vágyát. De nem akarta, hogy igy legyen, ilyen könnyen nem akarta adni.
Megkereste a lány tarkóját, nyakát és előbb harapta, majd a csókjaival borította. Egyszer csak az hátrafordult és a száját nyújtotta, de azt nem akarta. Még egy kicsit kínozni akarta a nőt, hogy a vágyát jobban felkorbácsolja, azt akarta, hogy a nő könyörögjön érte.
A testük összefonódott és együtt mozogtak, kicsit úgy tűnt, mintha ismernék egymást testét, pedig konkrét ismereteik nem voltak a másikról.

Viszonyuk így új értelmet nyert, amit nekik kellett megvívni, nekik kellett eldönteni, hogy akarják-e a másikat.
Barbara ziháló hangot hallatott és hátranyúlt a férfi keze után, az hagyta, hogy megfogja, de nem tudta, hogy mit is akar vele.
Előrehúzta az izmos férfikezet, és lágyan bekapta a középső ujjat és elkezdte úgy szopni, mintha az a férfi pénisze lenne.

Az orv játék meglepte a férfit, erre nem számított, újra keresni kezdte a lány nyakát, amit most egyre vadabbul kezdett harapni. Harapta, és érezte, hogy orgazmusuk nagyon a közelben van. A lány hátrafordított fején megkereste a hívogató szájat és megcsókolta. Megcsókolta úgy, ahogyan csak egy ragadozó teheti, vadul és követelőzően.
A következő pillanatban a lány felsikkantott, majd érezve a közeledő kéj mindent elsöprő útját, a férfi is elengedte magát, és egyszerre élveztek el.
Még hosszú percekig összeforrva maradtak, úgy ahogyan kezdték, a férfi hátulról belehatolva a lányba.

Amikor visszanyerték lélegzetüket, lassan szétváltak, mindkettőjük elkezdte igazgatni a ruháját, és csak nézték egymást.
- Nagyon megkívántalak – szaladt ki a férfi száján – már régóta éreztem ezt, de ma amikor megláttalak véletlenül a tükör előtt, már tudtam, hogy ezt muszáj kimutatnom.
A lány odalépett hozzá, az ujját a szájára tette és intette, hogy hallgasson. Nem volt szükség szavakra a lány szerint. Ez az egész, ami történt így volt tökéletes, ahogyan volt.
- Tudom Tom, tudom, hogy mi történt. Ne magyarázkodj. Szándékosan álltam úgy a gardrobe tükör előtt, hogy láss. Azt akartam, hogy végre megtörténjen ez. Már régóta ezt akartam.

Tom csak meglepetten nézte és örült, hogy nem kell beszélnie, örült, hogy a lány kimondja helyette, ami köztük van.
A következő hetekben időről időre továbbmaradtak az irodában, és habár a férfi házasságban élt, a lány pedig stabil kapcsolatban, valamiért együtt akartak lenni. Egymással.