A Hercegnő első orgazmusa

Lángolok. Lángol a kezem, amikor tűzforró hátadhoz ér. Lángol a hasam, amikor izzadt bőrünk összetapad. Lángol a vállam, ahol megszorítod mámorodban. Lángol a szemem, amikor megpróbálom befogni az elém táruló látványt. Lángol az ajkam, ahogy habfehér melledhez tapad. De Te is lángolsz. Már rég nem beszélsz, csak éleseket sóhajtasz, és néha, mikor felpillantok, mélybarna szemeidben a vágy és a félelem keverékét látom: élvezed, amit csinálok, jobban, mint azt be mered vallani magadnak; de egyszerre félsz is, mert nem érted, hogy mi történik veled. Még sosem éreztél hasonlót. De nem hagyom abba. Lágyan végigsimítom meztelen felsőtested, beleharapok a nyakadba, majd egy vad csókban egyesülünk… majd amikor a legjobban elmélyülsz nyelveink játékában, hirtelen lennebb csusszanok, és finoman beleharapok kőkemény ékszeredbe. Másik melleden a kezemmel munkálkodok, aranyalmádat simogatás és szorítás keverékével kínzom édesen. A hatás sem marad el, a hátad ívbe feszül, és amikor felpillantok, már nem látok félelmet, csak vágyat, és szereteted lángját. Bízol bennem. Végigsöpör rajtam az érzés, hogy megvédjelek, hogy tökéletes pillanatot teremtsek neked, hogy olyat adjak, amit eddig még senki. Feszes pocidat csókolva lennebb haladok, mígnem megállapodok nadrágod vonalánál, és felnézek. –Szeretnéd, hercegnő?- rögtön remegni kezdesz, de miután néhány pillanatig mélyen a szemembe nézel, aprót bólintasz. Teljesen ismeretlen vizekre evezek, mikor elkezdem óvatosan lehúzni a nadrágod. Se én, se te nem csináltál még ilyet. De bízunk egymásban. Kényszerítem magam, hogy elszakadjak a falatnyi fehér pamut látványától, és elkezdem belső combjaidat csókolni. Önkéntelenül is belekarmolsz a hátamba, én meg kajánul elvigyorodok két csók közben. Ha előre tudod, talán nem húzod el mindig a kezem, amikor „rossz helyre” téved… Mikor már úgy érzem, nem bírom tovább (és talán te sem), lélegzetemet visszafojtva benyúlok a bugyid pántja alá, és Rád nézek. –Ha túl sok, szólj, oké?- lángoló tekinteted és remegő tested azonban azt üzeni, hogy egyáltalán nem sok. Mikor újból egy aprót bólintasz, akkor nagy levegőt véve lehámozom Rólad a falatnyi ruhadarabot. A szívem legalább 1000-et üt percenkét, ahogy lassan közelebb hajolok legféltettebb kincsedhez. Eszembe se jut lélegezni, tekintetem elködösül, ahogy egy apró csókot nyomok a hamvas rózsa közepére, oda, ahol azt a kis pöcköt sejtem, ami az Internet szerint egyenes vonalban vezet az orgazmusodhoz. Megrázkódok, mint akit áram üt, és riadtan felnézek. Mit csinálok? Jól csinálom? Csináljam tovább? A szünetet észrevéve felnézel, és elhaló hangon csak annyit nyögsz ki, hogy „Nehogy abbahagyd, te dili”.  Válaszodtól felbátorodva visszatérek az oly régen áhított hamvas gyümölcshöz, és nyelvemmel befurakodok a szirmok közé. Az éles sóhajt jó jelnek veszem, és folytatom a „munkát”, melyhez hasonlót még csak elképzelni sem tudtam. Számmal szívni kezdem a kisajkaidat, de közben már érzem, hogy a kéjgombod is használatra kész, így hát figyelmemet arra irányítom. Lassan körözök a nyelvemmel, ízlelgetem az érzést, szó szerint, ugyanis nektárod leírhatatlan íze hihetetlen vágyat vált ki belőlem. Híres önkontrollom darabokra hullik, vele együtt minden tervem, hogy szépen lassan haladjak, óvatosan kóstoltassam meg veled az új érzést. Vadul neked ugrok, felváltva szívom és harapdálom a csiklódat, nyelvemmel kincsed minden milliméterét bejárom. Valahol hátul érzékelem, hogy egyre hangosabban és gyorsabban lihegsz, úgy látszik, tetszik, amit csinálok, majd amikor a kezeid polipkarként húznak közelebb, minden erőmet bevetve igyekszem még jobb lenni, minél gyorsabban célba, a földi mennyekbe juttatni Téged. És úgy tűnik, hogy nem is végzem rosszul a dolgom: hirtelen összerándul minden izmod, hátad ívbe feszül, hangtalanul dobálod magad, ahogy átéled életed első orgazmusát. Ezzel egyszerre hihetetlen öröm tölt el engem is, büszkeség, hogy ennyire megbíztál bennem, hogy én lehettem az, aki megmutatja neked az érem ezen (szerintem izgibb) oldalát. Még pár pillanatig folytatom édes tevékenységem, majd melléd hengeredve betakarlak egyik puhi takaróddal, és derekadat szorosan átölelve megvárom, míg megnyugszol. Még pár percig remegsz, gyönyörű tested tűzforró, majd amikor a gyönyör hullámai már lecsendesedtek, megszólalsz: „Bakker. Ez durva volt. Esetleg felhúznád a nacim? Én nem hiszem, hogy meg tudok mozdulni…”