A Feleség naplója

A Nő tisztes, amerikai álomba illő feleség volt. Családi ház, két gyerek, egy kutya, egy macska, sikeres férj. Saját kezűleg csinosítgatta otthonukat, jól főzött, ízlése egyedi és messziről felismerhető volt. 
 
A Nő valódi énje már csak időnként bukkant fel. Ha táncolt, nem érdekelte semmi és senki, és csak a rúd hiányzott ahhoz, hogy hivatásosokat megszégyenítő módon csábítson el mindenkit maga körül, legyen az férfi vagy nő. 
 
De a Nő, mint említettem, tisztes feleség volt. Az éjjeliszekrényben tartott korbács, necc testharisnya, latex fűző mintha múltidéző eszköztár lett volna, ami csendben porosodik a dobozban. 
 
Aztán egy este, miután a gyerekek már aludtak, és a konyha ragyogott, a Feleség leült a gép elé, benézve a megszokott, tisztes feleségekből és anyukákból álló csoportba, és olvasni kezdett. Belecsöppent egy kevéssé tisztes és megszokott csevejbe, majd csendben töltött magának egy pohár pezsgőt, az elegancia jegyében. Egy Lány szeme villant rá a monitorról. Szikrázott, mint a csillagszóró, és a Feleség egyszer csak azon kapta magát, hogy szexchatet folytat vele. 
 
Aznap éjjel a Feleség elmesélte a Férjnek, hogy mi történt. Szégyen, izgalom, felajzottság és bűntudat keveredett hangjában, tekintetében, illatában. És a Férj úgy döntött, hogy engedetlenségéért büntetést érdemel. 
 
Bilincsek vágtak a csuklójába, szíjak a bokájába, ahogy a fémkeretes ágyhoz kötötte. A fájdalom, kiszolgáltatottság egyszerre volt megalázó és izgató is. Régi, ismerős remegést érzett a gyomrában, ahogy a korbács kilenc bőrszíja finoman végig simogatta a melleit.  Szemtakaró került rá, hogy ne lássa, csak sejtse, érezze, hogy mi következik, mi következhet. 
 
A simogató szíjak egyszer csak lecsaptak. Keményen, kíméletet nem ismerve szántották végig a már érzékennyé tett mellbimbóit, teste ívbe feszült tőle, de a bilincsek, kötelek nem engedtek. Tudta, hogy csendben kell maradnia, így csak az ajkába harapott, amit a következő pillanatban a korbács érintett incselkedőn. Végigsiklott a nyakán, le a mellein, elidőzött a köldöke tájékán majd végig csattant kitárt lábai közén. A megaláztatás hullámokban futott át rajta, miközben elkezdett nedvesedni. Nagyon. 
 
Az agya üres volt. Semmi sem maradt ott, csak a feszült várakozás és félelem, hogy az ostor a következő pillanatban kényeztetni vagy kínozni fogja-e, bár a határok kezdtek elmosódni kéj és kín között. 
 
Ekkor a Férj megszólalt: - És mit tennél vele? 
 
Ő pedig mesélni kezdett. Engedelmesen, megadóan, a legmélyebb, legsötétebb fantáziáit a Lányról. Ha elhallgatott, a közben simogató korbács azonnal és kegyelmet nem ismerően csapott le a legérzékenyebb pontokon. 
 
Nem tudta eldönteni, hogy a Férj dühös, vagy izgatott-e. Kereste volna a kezével, hogy megbizonyosodhasson róla, de a bilincsek kordában tartották, nem engedtek. Csuklóján mély bemélyedésnyomok díszelegtek már, ahogy vergődés közben észre sem vette, mennyire belemarnak a húsába. 
 
Aztán.. egyszer csak azt érezte, hogy a szanaszét ázott hüvelyébe egyetlen határozott mozdulattal bedöfi magát. A Férj dugta keményen, rendületlenül, és nem érdekelte, hogy a Feleség már csak nyöszörögni tud alatta a sorozatos orgazmusoktól. De valami megváltozott. Hirtelen már hárman voltak a hitvesi ágyban, a nő képzeletében puha, lágy ajkak csókolták, majd mikor sikolyra nyílt volna a szája, a Lány egyszerűen betapasztotta azt a csiklójával, ahogy térdelve fölé ereszkedett.. Hármasban keféltek, a Feleség vonaglott, és csak érezte, nem látta, ahogy a Férje nyelve a Lány szájába hatol. 
 
Ebben a furcsa, egyszerre két és három dimenziós helyzetben valósnak tűnt a fantázia, és a Feleség őrjöngve élvezett el újra, és újra. 
 
Kimerülten aludt el. De az álom előtti utolsó pillanatban még bevillant a gondolat, hogy ezt is meg kell gyónnia másnap, és ezért is meg fogja kapni a kiérdemelt büntetését. De ez már a következő történet lesz.