16 Tonna

„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY ÉLETFUNKCIÓI KIELÉGÍTŐEK.” 
- Hát, szép jó reggelt! Hogy vagyunk? Kellemesen aludtunk?
- Én… Mi történt? Hol vagyok?
- A központi kórházban van. Megpróbálta megölni magát. Illetve, meg is ölte magát.
A férfi itt egy kis szünetet tartott, hogy a beszélgetőpartnere feldolgozza az információt. Ahogy az ágyon fekvő férfi emlékei kezdtek kitisztulni, a szeme egyre jobban elkerekedett, és szaporábban vette a levegőt.
- Nem volt rossz próbálkozás. Golyó a fejbe. Honnan szerzett egyáltalán lőfegyvert?
- …
- Nos, egyelőre nem kell elmondania, majd a hivatalos kihallgatás során kiderítjük. De… hmmm… mégis mire számított? Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára öngyilkossági kísérletről. Miért tette?
Az ágyon fekvő férfi ekkorra már a könnyeivel küzdött.
- Értse meg, nem bírom tovább. Nem lehet csak ennyi az élet! Nem élhetek csak azért, hogy törlesszek! Nem is volt beleszólásom, hogy vállalom-e! Beleszülettem! Ki akarok szállni!
- Így van, beleszületett. Az pedig nem az ön döntése volt. Viszont nem is a miénk. A szülei pontosan tudták, mik a társadalmunk szabályai, annak tudatában hozták önt erre a világra. Ha gondja van ezzel, rajtuk kérje számon.
- Már halottak mindketten. Törlesztettek. - Mondta fanyar mosollyal.
- Öntől sem várunk többet. De mondja csak, mi is a jelenlegi beosztása?
- Bányász vagyok.
- Hmmm… igen. Igen, ezt el tudom képzelni. Fakó bőr, erős fizikum, de gyenge szellemi képesség. Nem igaz?
- Kapja be! Tudja is maga, milyen az örök sötétben élni az életünket! Dehogy tudja! Maga egy teljesen más világba született!
- Ahogy önnek, úgy nekem sem volt beleszólásom, hová születek. Nem tisztességes, hogy ezt a szememre veti. Azért én megértő leszek. Nyilvánvalóan nem tesz jót önnek a jelenlegi pozíciója, ezért áthelyezzük. Az Afrikai ültetvényekre küldjük. A szabad levegő, és a sok napsütés biztosan jobb kedvre deríti.
Az ágyon fekvő férfi ekkor már zokogott. 
- Kérem. Kérem, engedjen meghalni!
- Sajnálom, de nem lehet. Előbb törlesztenie kell az adósságát. Természetesen az áthelyezés költségeit is a tartozásához írjuk. Ahogyan a reanimációt is. Nem olcsó mulatság. Az önnek megfelelő munkakörökkel 10 év alatt tudja ledolgozni. A Bank™ szerint így önnek még 96 évig kell törlesztenie.
- De miért? Miért? Hogy lehet az, hogy adósságba születünk, és csak azért élünk, hogy törlesszünk? Hogy lehet az, hogy mi nem birtokolhatunk semmit? Hogy lehet az, hogy még csak választásunk sincs, mihez kezdjünk az életünkkel?
- Már hogyne lenne választása. Nem most kapott éppen új munkát?
- …
- Ami az adósságot illeti. Mi megelőlegezzük önnek, és mindenki másnak az egész élete szükségleteit. Ételt, és italt kap. Fedelet a feje fölé. Tisztálkodhat. Még a szórakoztatására is gondoltunk. Nem gondolja, hogy ezért cserébe nekünk is jár valami? Még csak nem is veszünk el mindent. Megtehetnénk. De nem tesszük. Megadjuk a lehetőséget mindenkinek, hogy függetlenné váljon! Van aki nem magát sajnáltatja, és meg is teszi! Csak az idén több, mint ezren váltak függetlenné!
- A 12 milliárdból! És mégis mennyi ideig kellett a Vállalat™ szolgálatában állniuk?
- Addig amíg nem törlesztették az adósságukat! - Csattant fel. Kezdte elveszíteni az önuralmát. Nem szokott hozzá, hogy a 0. kaszt egy tagja így beszéljen vele.
- Addigra a legtöbben örülnek, ha meghalhatnak.
- Arról én nem tehetek. Ha a szabadság kapujában a halált választják, akkor haljanak meg. 224 éve vezetem a részleget, és eszem ágában sem lenne meghalni. Az élet szép.
- A magáé talán…
- … A beszélgetésünk lassan befejeződik. Csak a kíváncsiságom hozott ide. Nem minden nap próbál meg valaki a halálba menekülni, hogy kibújjon a tartozása alól. Búcsúzóul fogadjon el egy tanácsot. Ha véget akar vetni az életének, akkor igyekezzen törleszteni. Minden öngyilkossági kísérlettel 10 évet tesz a tartozásához. Ha így fojtatja, örökké fog élni. Amíg fennáll a tartozása, a Vállalat™ nem engedi a lelkét.