szöszke adatai

Az istálló előtt egy lány állt. Arca kortalan, szeme zöld, haja szénfekete. Vékony volt, tán túlságosan is, lényéből mégis erő sugárzott. Lovakat összeszoktatni jött ki. Egy sokáig beteg heréltet tett ki a többi közé, s most várta, befogadja- e a vezérkanca a régi-új ismerőst. Míg a lovak eléggé vihánc módon a soraikat rendezték, a lány figyelmét egy másik csoda kötötte le. A nap sugarai lassan átkéredzkedtek a lovardát borító ködfelhőn, szivárványt építve a karámok fölé...

Én nem tudom, a te és az én
Mikor kavarodott össze bennem,
Csak azt, hogy mikor felébredtem
Egy szakadék két oldalán álltunk
S a híd eltűnt.
Vagy tán mindig is...

Nem akarom
hogy szétfollyanak
a könnyeim,
hogy elfogyjanak...

nem keresem
a nap sugarát
ha felhők közül
felém kiált.

Nem várok csodát......

Hogyha hív a végtelen,
adj erőt, ha kérhetem
mert virág világot
megváltani, szívtelen,
imádott királyhoz
hiába kiáltott...

Negyvenkettes lábnyomott lélek.
Kéznyom a csillag mellett-a testen.
Fene se tudja, vajon élek?
Vagy jószagu hullagödörbe estem? ...

Késő falrahányni
a borsót barátom.
Hiába csiszolod a
görcsöt a falábon,

s hiába sírja a szemed
hogy nevet
túl késő én már
nem leszek neked......

Lobog a tűz,
s köztünk ott a sok év,
meg az a nő,
meg néhány tört szív...

hogy hiába minden,
hogy elég a hús,
hogy nem sokra vittem,
hogy most...

Kérdések jönnek, hogy: mit akarok... hogy: valóban ezt? Ő kell, ha már annyi időt, és szenvedélyt és... persze mindenki kételkedik, amikor csodák történnek. Látta a kéket, és azt, ami tartozik még hozzá, amit alig két napja könnyek közt búcsúztatott magában, miután megmondta, nincs tovább, nem bírja cérnával… s most mégis...

Túl sok a lidérc,
és nics egy csepp fény...
lófasz sincs- mondhatni...

mostanában sokat káromkodom.

Pedig masszívan hittem,
hogy megéri minden,

Elolvasom »