pillantást lopó beküldött történetei

A közös zenénk szól. Metszőn siklik végig dobhártyámon, egyenesen a szívembe vág. Pont egy éve…

Vajon miért kellett, hogy lássalak ma ennyi hónap után? Egy éve… ugyanezen a napon szerettem beléd...

Jött egy férfi. Különösebb, mint a többi. Arcvonásai szelídek, szeme fénylőn olajzöld. Belül is más, csak ezt az első pillantás homályba vetette. Évek. Mellette. Rengeteg fájdalmat lopott az életébe, de ő kitartott mellette...

Mintha az éjfekete eget eddig hófehér puha vászon takarta volna... Mintha a csillagok már nem lettek volna szerelmesek az Egyetlen Holdba. Azt hittem, már nem szeretlek én sem...

Miért kísértesz még ennyi év után is? Egy villanás. Egy pillantás. Csak így mutatod magad. Egy hang, amely a tiédhez hasonlít. Szívdobbanás.
Szeretlek. Mondták már nekem. Én neked tartogattam...

Éjszaka közepe volt, amikor megismerte a férfit. Gyönyörű szeméből sugárzott a vonzalom, és ez tetszett a lánynak. Akkor és ott vált tolvajjá. Elvette egy másikét...