Laeya adatai

Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat.
Szívem megkeményedett és nem enged soha.
Más vagy már mint aminek megláttalak,
Arcod, szemed ürességet mutat...

Rohanni kezdtem a kijáratnak vélt ajtó felé, de az emberek elém álltak. A bűztől, ami a teremben terjengett, hányingerem lett. Összerogytam, és öklendezni kezdtem. Éreztem a Halál tekintetét magamon. Mikor ránéztem, az édesapám arcával nézett reám. Leguggolt mellém és megölelt. Belesúgtam a fülébe: Örökké szeretni foglak...

Mért fáj szívem, ha rád gondolok?
Ez már nem szerelem,jól tudom.
Szemed, arcod, szád homályba merült.
De az én lelkem is sötétségbe került...

Fekete méreggel itatom vérem,
Már kátrányt köhögök minden éjjel.
Májam óriásira dagadva táncol,
Az ördög ellopta minden álmom...

A megrészegült idő egyre lustább,
Tiktakot üt az óra lomhán.
Egyre jobban fájnak az újrametszett sebek,
Minden dobbanásnál megfeszülnek az erek...

Hajolj szívemre édes naplemente, tajték,
Csókos valóság, nagy beteljesülés.
Lelkembe vert nagy seb vagy te.
Enyhítő érintéssel szánj meg Oh! nagy Szeretet...

Barna haját fújja a szél,
Halántékán kidomborodik egy ér.
Az óceánt táplálja könnyeivel.
Fájdalmai alatt 2 év telt el...

Édes, patyolat lelked védelemért kiált,
Mint védőangyalod, féltve karollak át.
Ha kelleni fog evilág minden gyönyöre,
Neked adom, tied lehet örökre...

Fenséges színek, álmok,
Egyszer még utoljára rátok találok.
Szelíd-barna, min papírom hever,
Őszinte lilát a kékkel keverem...

Fájdalom,
Szomorúság,
Félelem,
Céltalanság ...