keco adatai

-Utállak! -mondta a lány a fiúnak, mikor újra találkoztak. Most a fiú nézett lehajtott fejjel, s nagyot sóhajtott. A lány lehelete forró tűzként szállt a hideg levegővel a fiú arcába, s aztán sírni kezdett, és elszaladt.
-Várj! Kérlek!
A bűntudat felerősödött a fiúban és a lányra is rátört ez a fájdalmasan furdaló érzés, amiért ezt mondta. Hiszen tudta jól, a fiú nem tehet róla, hogy már nem érez iránta semmit. A fiú viszont úgy érezte, igenis tehet róla. Miért nem tudta...

A felejtés a legnehezebb dolog a világon. Azt hisszük, hogy sikerült túl lépnünk a múlton, de az emlékek újra és újra felélednek. Mindig ott vannak. Ha ébren vagyunk abban,, amit csinálunk, ha alszunk az álmaikban, ha kettő közt, akkor a gondolatainkban. Akkor szokott gond lenni, mikor az emlékeink a felejtésből újra előtörnek...

Nem csillog fény az üvegen
Egy rém képet látok a tükörben
mintha nem tartoznék sehova
mintha nem illenék a világba...

Mint egy sötét árnyék suhant el az ablakok alatt. Senki se látta. Mindig erre vágyott, hogy eltűnjön, hogy végre ne nézzenek rá, csak egyszerűen ne lássák. Ez az álma most valóra vált és tudta, hogy ha egyszer meghal, a szelleme ugyanúgy fog kísérteni, mert akkor láthatatlan lesz és elpusztíthatatlan. Vágyott erre...

Nem értem a világot. Fojtogat.
Csak hallom fejemben a hangokat.
Te nem viszed semmire, buta vagy!
Emlékként szállnak fejemben a szavak.
Oh hová jutottam? Minek az élet?!...

...A vér ömlött a lány csuklójából. A kés és fal véres volt. A fal egy névtől melyet ő írt fel rá a saját vérével. Szerette a fiút, de ő eldobta magától. Egy újabb fiú, egy újabb csalódás. Egyszerűen csak meg akart halni...

Minél többet írt, annál jobban érezte, hogy ki akarnak törni a könnyei. Amikor befejezte a verset egy könnycsepp hullott a naplóra, majd bezárta, és eltette. Hirtelen ledőlt az ágyra, arca belemélyedt a puha párnába, amit- mintha ember lenne- átölelt. Sírni kezdett, zokogni, de ez már nem érdekelte, mert tudta, hogy most úgy se látja senki...

Bár kit érdekel? Na, mindegy. Azért nem mertem megkérdezni, inkább kerestem egy helyet, és leültem. A buszon most kivételesen csönd volt. Máskor mindig van a buszon pár csitri, aki sugdolózik és röhög. Most is volt, de szerencsére csak egy. Hoppá nincs kivel kibeszélni mi? Ezen elmosolyodtam picit, de mivel egy néni újra bámulni kezdett, elfordultam, és visszaestem a sötétebb gondolataimba. Hamar az ajtóhoz álltam leszállás előtt. Miközben kapaszkodtam, éreztem, hogy valaki a kezemet fogja......

Közbe csitítgatta a lányt, aki halkan sikoltott a fájdalomtól. Az erőtlenségtől és a félelemtől nem tudott hangosabb lenni. Amikor a férfi érezte, hogy a lány egy kicsit megrezzen újra a fülébe suttogott:
- Két év múlva találkozunk.
Aztán elvágta a torkát, és a földre eresztette. A lány a saját vértócsájában feküdt. Már nem élt, ezért a férfi otthagyta...

Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást halott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső...