Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Endana Telares adatai
Neve:
Endana Telares
E-mail címe:
Nem publikus
Bemutatkozása
19 éves vagyok és egyelőre nem készülök írói pályára, inkább környezetkutatónak. Az írás csak egy hobbi számomra. Legfőképpen magamat szórakoztatom, de örülök neki, ha másnak is tetszik, amit alkottam. Szívesen veszem az építő jellegű kritikákat, de hidegen hagynak a "szarozások" - utóbbiak NEM fogják elvenni a kedvem az írástól.
Stephen King a kedvencem, ő a példaképem. Lovecraftot is kedvelem, illetve Ian Watson-t és R. A. Salvatore-t, nameg Jane Austen-t. Vannak még mások is, de ők a jelentősebbek. Mindegyikük más stílusban jó, de mindegyikük az egyik legjobb.
Ez még talán bővül, de most nincs kedvem hozzá.
Stephen King a kedvencem, ő a példaképem. Lovecraftot is kedvelem, illetve Ian Watson-t és R. A. Salvatore-t, nameg Jane Austen-t. Vannak még mások is, de ők a jelentősebbek. Mindegyikük más stílusban jó, de mindegyikük az egyik legjobb.
Ez még talán bővül, de most nincs kedvem hozzá.
Írásai 19 95
Az erdő elég félelmetesnek hatott, így este. Olyan halott volt. Nem lehetett hallani az avarban motozó állatok zajait, egy bagoly se huhogott, sőt még a szúnyogok jelenléte is megszűnt. Csak a mi lépteink visszhangoztak a síri csendben. Nem tudom, mennyi ideje mehettünk - az idő fogalma mintha nem létezett volna azon a helyen -, amikor a távolban egy parányi fényfoltot vettünk észre...
Az asszony úgy rontott be a dolgozóba, mint egy eszelős, s amikor meglátta férjét a földön, azzá is vált. Sikoltozva borult térdre Walter mellett - akiről többé senki meg nem mondta, valóban ő volt-e, még Martha sem volt biztos benne - és tenyerével a padlót csapkodta ott, ahol egykor férje feje lehetett és nem az a temérdek csontszilánk, bőrdarab, agyvelő és vér, amit csak horror filmekben látni...
Aztán ott van az Akrack lábainál elterülő varázslatos erdősáv, a Kenaldar, az elfek ősi földje, melyet legtöbb lakója rég elhagyott, csupán kisebb törzsek élnek ott elszigeteltségben, őrizve hagyományaikat, elárasztva mágiával levegőt és vizeket...
Egyikük sem vette észre, hogy abban a röpke pillanatban szívük egyszerre dobbant; és már el is múlt. Testük fájdalmasan elvált egymástól, a lány felpattant az ágyról, ágya alól kihúzott egy nagy hátizsákot és már el is kezdte szórni bele a szükséges holmikat: ruhákat, drótokat, kulcsokat, tőrt, kulacsot, takarót és persze az aranytallérokat...
Mariora bólintott és a bögrét ajkaihoz emelte, de amint belekortyolt, el is húzta száját, s kis híján kis is öklendezte, amit lenyelt.
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...
"Lehet, mégsem jó ötlet ez az öngyilkosság. Valaki csak kisegít pár dollárral" gondolta akkor ő, bár ennek pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve; hónapokkal azelőtt elveszítette minden hitelezőjét, befektetőjét, többen közülük perbe is fogták, s az ügyek sikeresen haladtak a bíróság falain belül...
Könnyedén Emily mögé lopóztam, s a kés még azelőtt húsába csúszhatott, mielőtt még felcsillanhatott volna Jeremy gyermeki szempárja, amint meglátja apucit, arcán őrült vigyorral. Anyuci aztán meg akart fordulni, de így a kés csak jobban megsebezte, s nem mellékesen egy apró víztócsára is lépett, melyen megcsúszott, s fejét a kád szélébe verte...
- Csak egy napig maradhatok... aztán vissza kell térnem régi életemhez.
Nem tűnt szomorúnak, amikor ezt mondta. Ő minden egyes percet kiélvezett, melyet emberként élhetett meg. Elsőként rögtön odaszaladt lemezjátszómhoz, s feltette Liszt Les Préludes-jét, majd táncolni kezdett rá, én pedig csak némán, szemlesütve figyeltem, ám amint rápillantottam, le kellett hogy kapjam tekintetem, hogy megmentsem magam a pokol legmélyebb bugyraitól...
Nem tűnt szomorúnak, amikor ezt mondta. Ő minden egyes percet kiélvezett, melyet emberként élhetett meg. Elsőként rögtön odaszaladt lemezjátszómhoz, s feltette Liszt Les Préludes-jét, majd táncolni kezdett rá, én pedig csak némán, szemlesütve figyeltem, ám amint rápillantottam, le kellett hogy kapjam tekintetem, hogy megmentsem magam a pokol legmélyebb bugyraitól...
Egy árnyalak jő
Át a halk léptű időn...
Át a halk léptű időn...
Egy alak suhan el a hold előtt. Ruhája vakító fehér, fényessége túlnő az éjen. Hosszú lenszőke haját megszámlálhatatlan gyémánt díszíti, vagy talán csillag. Arany szárnyait szélesre tárja, s a szellőkön vitorlázik. Ő a királynő ebben a világban...