BURGONYA adatai

Nemrégiben kezembe vettem Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című klasszikusát. Sosem olvastam, mint ahogyan – néhány novellát leszámítva - nem ismertem a nagy író egyik művét sem. Úgy döntöttem, hogy ideje lerónom tartozásomat a Papa felé...

Amit utoljára szeretnék látni, mielőtt kihuny a fény, a templomok tornyai odaát, az alkony aranyába burkolva. Az utolsó érzés legyen a vágy, amely elveszett, de amely néha feltündököl egyre komorabb éjszakáimban. Szeretném érezni érintésed a bőrömön, kezedet kezemben, s arcunkon a nap melegét. Egy mosolyt kívánok, egyetlen őszinte könnycseppet csupán. Tudom, nem sok esélyem van rá. Csak a férfi jön álmaimban, minden éjjel, aki az ágyúcsőre húz. Sikoltva ébredek, bűntudattól és fájdalomtól...

Harmatos napok kelnek, nyugszanak. Leszáll a dohos ősz, körbefordult a kerék. Azon kapom magam, hogy gyakran gondolok rád. Meglepő-e? Fülemben felsírnak a vonók, s előkerül a Shelley-kötet.
Szerettelek tudod?
Emlékezz a városra, emlékezz a partra. Sétáinkra, „a mezőre a napsütésben.” Fényindákba vont sok sikamlós alkony, s én nem eresztettem el soha a kezedet. Nem feledem könnyeidet, melyeket a boldogságtól ontottál...

Arra ébredt, hogy a szőrös test dörgölődzik az oldalához.
Riadtan ült fel. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. A sivatagról álmodott, végtelen, kiégett sivatagról, ahol óriási Szfinx magasodott a Nílus partján. Árnyéka vérvörös vízben tükröződött, és fölé hajolt, mint egy éhes árnyék…

Malek egy gödör alján üldögélt. Egészen pontosan egy meszesgödör nedves talaján, és az üreg falát bámulta.
A falon göcsörtök sorakoztak, egymástól szabálytalan távolságban, s szivárogtak belőlük bizonyos nedvek. Odafönn az ég egy tompaszürke darabkája világolt. Malek üres tekintettel nézte, igyekezett elfeledni a sportszakértő hófehér ingét, melynek látványa agyába égett, míg kedvencei elvesztették a meccset...

Eddig én bizony minden nőmet úgy szerettem
Ahogyan örök szerelmet a bort
Televedeltem magam velük ha szomjam kívánta
S ellöktem magamtól őket ha már sajgott a bendőm...

Mondhatjuk hogy ennek így kellett lenni
Óriás csupa páncél hajó mely meglékelve süllyed
Kisiklott vonat a vérző fejű utasokkal
Égő gép roncsa az égből űrbe zengő halálsikoly......

A királyi csapatok hajnalban foglalták el a várost,
Mely tömve volt ékkövekkel.
Mindegyik ékkőből kipislogott egy tojás,
Burka és jázmin színekkel, puhára főve,
Kénben...

Kicsordul a bor felvágott ereimből
Nyári utca ragyog a hőség medrében
Eltakarnak szemem elől barbár falak...