bond beküldött történetei

A kés csörömpölve hullott a padlóra. Susan hátramozdult, próbált minél távolabb csúszni ellenfelétől, miközben a hónaljtokban pihenő Browning után kutatott. A betörő valahogy megsejtette szándékát, mert erőt vett fájdalmán, és mellbe rúgta. Susan úgy érezte, mintha a kín a bordái alatt robbant volna. Az egész oldala elzsibbadt, karja érzéketlenül csüngött a teste mellett.
- Mocskos kurva! - hörögte a támadó, és közelebb kúszott az ügynökhöz. Egyik kezével belemarkolt a hajába, míg...

A terve bevált, amikor megpillantotta a porfelhőben felé közeledő alakot. Bízott benne, ha pontosan céloz, a kezeit a golyó nem sebesíti meg. Kénytelen volt kockáztatni, hiszen tudta, hogy a lány rettentő jól verekszik, közelharcban esélye sem lenne ellene. Gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt. Terve bejött. Az árnyék összerogyott, ő kirúgta a Ford ajtaját, és lecsapott a fegyvert tartó csuklóra úgy, hogy az véletlenül se sérüljön meg. A kocsihoz vonszolta, és megpróbálta leütni, hogy...

- Van olyan személy, akit gyanúsít?
- Bárki lehetett, aki hozzáfért a kulcsokhoz, de ez még nem elég. Ismernie kellett a beosztásokat, és tudnia kellett, hogy mikor meddig maradhat.
- Kicserélték a zárakat?
- Már az első alkalom után.
- Figyelte a kulcsokat? - látta meg az őr katonás rendszeretetét a lány.
- Igen. Már az első alkalom után gipsznyomokat találtam rajtuk.
- Gondolom újabb zárcserére nem került sor.
- Nem - vágta rá gondolkodás nélkül...

- Azzal a Gallinivel én is találkoztam. Undorító egy alak. Életemben nem láttam még ilyen ápolatlan orvost.
- Érdekes, hogy említed.
- Miért?
- Mert a felügyelő is beszélt róla. Azt mondta, annak ellenére, hogy igazságügyi orvosszakértő, ha megkérdeznék, ő biztosan rá voksolna, mint tettesre. Egy ideig még gondolkodott is rajta, hogy házkutatási parancsot kér ellene, de rájött, ebből a híg anyagból nem tud egy kemény vádiratot gyúrni. Akkor meg semmi értelme. Bizonyíték...

- Rettenetes, hogy ilyesmi megeshet a városunkban! Főként, hogy nem az első eset. Egyenesen tarthatatlan! Ez már nemcsak a kórház, de a polgármester felelőssége is - kapta el egy idősebb pár beszédfoszlányát a temető kijáratánál Susan.
- Teljesen igaza van. Én ugyan nem szeretném, hogy valaki kivágjon belőlem valamit, amint ott fekszem holtan a boncasztalon! - kontrázott rá az idős asszony...

Hát igen, itt egy szuper kocsi, és mi nem tudjuk élvezni mit tud valójában – húzta Felicia is Tonyt.
Értem a finom célzást – vonta fel szemöldökét a focista, és a sebességmérő órára pillantott amikor kiértek a kanyarból. A mutató nem sokkal száz felett állt. – De még csak véletlenül sem szeretnék felcsavarodni egy fára. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy pillanatra csend telepedett az utastérre...

A mosdást későbbre hagyta. Útban a kórház felé szinte alva tette meg az utat. Első útja a hullamosóba vezetett és megpróbált lelket verni magába. A recepcióhoz sétált, és méla undorral fogadta a rábámuló ügyeletes nővér unott tekintetét.
- Mi olyan sürgős?
- A rendőrségnek reggelre boncolási szakvélemény kell – játszotta meg a mindent tudót a babaarcú, kövérkés jelenség.
- Olyat mondjon, amit még nem tudok! – torkolta le durván.
- Elég szörnyen néz ki – szólt a...