A "" kifejezés eredménye:

Gábor 14 éves volt, mikor egy baleset következtében elvesztette látását. A szemét súlyos sérülés érte, az orvosok nem tehettek semmit. Gábor életében megszűnt a külvilág fénye. Abba kellett hagynia a focit, nem járhatott a régi iskolájába, ahol a barátai voltak, nem láthatta, hogy mi történik körülötte. Depressziós lett, bezárkózott a saját kis világába, mert félt attól, hogy az emberek vaksága miatt lenézik őt, kiközösítik...

Öljünk le nyulakat, s ugráljunk a réten,
Öljük meg a medvét, és aludjunk télen...

Mint ahogy a szél suhogja
Mint ahogy a szellő mondja
Ahogy lágyan a fához ér ,
Szerelmem téged úgy kísér!...

Fába szög nyomul, kalapács koppan,
Miután a szív utolsót dobban.
Méretre szabják rád a szobát,
Föld tompítja a szomszéd zaját...

A vonat ablakában állok egyedül,
arcomat vagdossa a hideg,
a sötétben mardosnak érzelmeim,
amikor egy könnycsepp arcomon lepereg...

Bajtárs, már negyven éve,
hogy vége a háborúdnak.
A társaid továbbvonultak,
még ma is harcolnának...

Korán ért a lugashoz, ami tulajdonképp öt pad volt középen egy szoborral. Rózsabokrok, és fagyalbokrok vették körül. Mivel korábban érkezett, Bea leült. Abban sem volt biztos, hogy a lányok eljönnek. Lehet, hogy Panni nem vette észre a levelet. Olvasni kezdett a magával hozott könyvből. Valahol mögötte, megrezzent a bokor. Hátranézett, de semmit sem látott. Biztosan egy madár, gondolta, és megint elmélyedt az olvasásban. Újra hallotta a zörejt. Furcsán kezdte érezni magát...

Éjjel remegve érintem meg kezed,
Félek, nem lesz több varázslatos reggelem.
Reszketve, titkon mégis remélem
Feljön még az újhold és újra fogom kezed...