A "" kifejezés eredménye:

fahéjillatúnak képzelem az érintésed
és spanyolvörösnek a csókod.
vágyat éget belém..
utánad...
milyen érzés?
akár mandulaforgács a fürdőben:
ég és horzsol,...

Próbálok logikusan gondolkodni. Öltönyben vagyok, tehát valószínűleg valamilyen összejövetelen vehettem részt. De vajon min? Esküvőn? Keresztelőn? Érettségi találkozón? Fogalmam sincs. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy bárhol is voltam, jelentős mennyiségű alkoholt fogyaszthattam el, mert mással nem tudom megmagyarázni ezt a - számomra páratlan - emlékezetkiesést...

Az ajtóra egy sugárveszélyre figyelmeztető jelet pingált fel valaki élénksárga színű festékkel, alatta pedig pirossal egy másik jel látszott. Egy görög betű, a lambda, benne egy piros körben.
- Itt vagyunk. – torpant meg Alíz, és végigmustrálta a zárt vasajtót. – Nem lesz könnyű bejutni.
- Ez tényleg itt lakott? – csodálkozott Betti. – Ez rohadtul gány hely! Hogy lehet itt élni?
- Majd kérdezd meg tőle, ha végre összefutunk egyszer vele – mondta Alíz...

Epekedtem Klári után, amikor te itt voltál egy lépésnyire. Egy lépésnyire angyalkám, Most megteszem azt a kis lépést feléd, a boldogságunk felé. Lehet, hogy már holnap édes csókokkal boríthatom a tested, simogathatom bársonyos bőröd. Egészen megrészegít a tudat. Ha nem viszonzod az érzéseim, én belehalok. Persze el kell fogadnom a döntésed mindenképpen, de összetörök, hogyha nem lehetsz az enyém...

Volt egyszer egy szép leányka, egy szép fiút szeretett,
de a fiú őt megcsalta s könnyen nevetett.
A kislány csak várta, visszavárta kedvesét, de a fiú nem jött el, másnak adta...

Acél és tűz-áradat
söpri át a világot.
Piszkos hazugok,
nem halljuk az igazságot!...

Emlékezzünk együtt erre a lányra,
Ki senkinek rosszat nem tett,
A Halál mégis elvett,
S így sokat lelke árva...

Ha ébren vagyok is
Veled álmodom,
köddé válnak az árnyak
csillogó hajnalon,
cirógatva kelteget
a napsugár...

Nem láttam,de éreztem,
Hogy útra keltél felém,
amikor szememből először könnyeket véreztem,
éreztem hogy te költöztél belém...

Nem ismerlek,
Mégis hiányzol...
Mi van velem?
Mik ezek a gondolatok?

Ma is egyedül vagyok,
Négy fal börtönében...
Ez mindig is így volt...
Miért...