Történetek - 8.oldal

Nem tudom, hol rosszabb összefutni vele. Mondjuk a legjobb az lenne, ha sehol nem ütköznénk az emberi faj eme megcsúfolásába, illetve a túlzott önbizalom ilyetén elfajzott fizikai manifesztációjába. Fúde szépen írtam...

LYáLY, de hideg van! Kár, hogy ez a köldökig érő kabátka a trendi, meg a csípőnadrág, nagyon fázik a köldököm meg hátul is a derekam, megint véreset fogok pisilni... sajnos a Béla nem tudott elhozni a nagy béemvéjével, más dolga van, most gyalog kell átmennem a zebrán a túloldalra a plázába...

Most gyere velem az ágyhoz... előtted megyek a szobában és csak egyszer nézek vissza Rád, hogy követsz e...
Furcsa vagy, ahogy a szemedbe nézek. Egy pillanatig átfut az agyamon, hogy talán félnem kellene Tőled?... .Igen azt hiszem igen, de most ez így jó most ezt akarom, mert ez izgat fel. A tudat, hogy nem ismerlek nem tudom milyen vagy és milyen leszel...

/Leszbi/
Kicsit eltávolodva egymástól, kiszabadítottam az egyik mellét, és nyalogatni kezdtem. Szopogattam, szívogattam. Körkörösen nyaldosva. Ő csak nyögdécselt, zihált. Lejjebb haladva végig csókoltam a gyönyörű feszes hasát, majd levettem a bugyiját

Ekkor pisztoly előhúzására lesznek figyelmesek, ám nem látnak senkit sem. Amiko közelebb megy Obamához és a kezét, nyújtja az elnök felé.
- Mi vagyunk a… - ekkor pisztolylövés dördül és eltalálja Amikot, aki a földre rogy és eszméletét veszti. A többiek Obamára néznek, de nem ő lőtt, de akkor ki? Egy suhogó árnyat látnak elrepülni a tetőre és ott a holdra, nézz és vonyít egy nagyot és eltűnik az éjszaka sötétében...

Talán gondolatai elől is menekült fel szobájába, ám kétségkívül ehhez a döntéshez az is hozzásegítette, hogy szemsarkából meglátta Jeffet, akinek az öléhez egy apró tangát viselő lány dörgölőzött kéjesen. "Bárcsak én lennék most ott, milyen jó lehet érezni merev hatalmas farkát..."

Aznap éppen kurvázni mentem. Emlékszem, nyár volt még és fülledt meleg, de annyira, hogy csak úgy gyöngyözött az ember homloka az izzadságtól. Viszont dacára annak, hogy ennyire megterhelő időjárás volt, sajnos sietnem kellett, hogy a megbeszélt időre odaérjek a csajokhoz - akik már biztosan lélegzetvisszafojtva vártak rám -, nehogy aztán az utolsó pillanatban még lemondják a dolgot...

Ne tudta, mennyi idő telt el, és nem tudta, hol van. Csak annyit érzett, hogy a teste átváltozik, valami más lesz, hallott hangokat, de az nem az erdő hangja volt már. Nem nyitotta ki a szemét, azt hitte, ha kinyitja olyan dolgot lát, amit nagyon nem akar. Emlékezetébe vésődött a vámpír tökéletes, ámde félelmetes arca, az izzó sárga szempár, és halvány emléke volt arról is, hogy valaki lágyan átkarolja és elviszi valahová...

Fagyoskodom egy darabig a buszmegállóban, mire a dugóban feltűnik végre a nyolcas. Diákok tömkelege özönlik be a buszba, köztük én is. Fáradt vagyok, nyűgös, de megakad a szemem rajta. Kellemes megjelenés, finom, férfias illat, nem az az agyonra axeozott illattömkeleg, amitől az ember lányának a gyomra fordul egyet, sötét haj, jégkék szemek, sportos-elegáns ing-farmer-zakó összeállítás, és minimum 15 évvel idősebb nálam…

- Ok, legyünk felnőttek. Itt vagyunk Prágában, ugyan abban a hotelben, ugyan azon az emeleten. Ha ez nem jel, akkor mi az?
- Kevés.
- Mit vársz, valljak szerelmet? Tudod, hogy érzek irántad.
- Tényleg, akkor miért rúgtál ki?
- Csak az állásból rúgtalak ki, legalábbis én így gondoltam. Tudod, muszáj volt, megbeszéltük. Jó ajánlást kaptál némi protekcióval, és látod, be is jött. Biztos vagyok benne, hogy megérdemled a bizalmat...