Történetek - 7.oldal

A férfi keze nem volt tétlen, kedvese szoknyája alá nyúlt, és kezébe vette a nedvességtől csöpögő puncit. A nő szokatlan bőséges kéjnedvvel lepte meg a férfit. Az ujjával kicsit kinyitotta a duzzadó szeméremajkakat, és gyöngéden dörzsölgetni kezdte kedvese csiklójának tövét...

Jó barátom, egy költő, szívszorongató magyar magyarverset írt, melytől kissé még én is megsajnáltam magamat, őt, magunkat magyarokat. Írt hősi csatákról, melybe esélytelenül mentünk bele, és minthogy kutyából nem lesz szalonna, vesztettünk. Vesztettünk, de legalább dicső halállal halt az a sok-sok magyar...

Tenyeremben a földgömb. Megforgatom, s találomra egy pontba bökök.
- A fenébe, megint a földrengés jut Japánra! – szavamra megreng a Föld Japánban, Az öntöttbeton utak megnyílnak, pusztul a világ, halnak az emberek.
- Szegény teremtmények azt hiszik ők a hibásak, pedig ez a fránya földgömb…

Magam sem tudom miért, de egyszer csak leültem a keskeny, járda mentén futó árok szélére, s a virágot már nem fogtam oly féltve. Nézegettem, forgattam, majd kitéptem egy szirmát. „Szeret.” Kezdtem a buta játékot. „Nem szeret.” Egy újabb szirom földre hull. „Szeret, nem szeret, szeret.” Ekkor fölpattantam, hazaviharzottam, és kertecskémben elültettem a megtépázott szépséget...

Túlsúly. Elhatározás. Edzés. Mozgás.
Soha életemben nem jutott (volna) eszembe koedukált edzőterembe járni, pláne nem a város legnagyobbjába és legfelkapottabbjába, ahol 21. század gyártotta, ’ipari’ kocka hasú, izompólós férfiak stírölik a manapság szintén felkapott szőke, deréktetkós, D kosaras királylányokat...

Kicsit zavarban voltam, mivel azt hittem én leszek az első lény, aki más bolygóról látogat ide, de mivel senki más nem jött üdvözlésemre, így először arra gondoltam, biztos más fajjal is felvették már a kapcsolatot és ez a jól bevált protokoll. Kértem vezessen egy emberhez. Ő azt válaszolta, hogy hív azonnal egy járművet, ami elszállít úti célomhoz. A négykerekű jármű, ami érkezett, ugyancsak automata volt...

(S\M)
Altatót csempésztem az italodba - mondta. - Ne aggódj, csak ideiglenesek a mellékhatások. De mire végzek veled, már rég nem fogod érezni - kacsintott, majd felállt és az ajtóhoz ment. Feneke eközben kirívóan ringott. Nem tudtam, mi van velem. Részben tetszett a játék, de ugyanakkor megrettentem az egésztől. Becsukta az ajtót, majd visszatért, és felült vissza mellém. Kezével lenyúlt, éreztem, ahogy a hímvesszőm gyúrja, markolássza, néha meg-megkarmolja...

Végül feltettem a kérdést, amire egész este vártam:
- Mi lenne ha egy nyugodtabb helyre mennénk, cicám?
- Már azt hittem, beszari vagy elhívni. Gyere, ott a WC hátul. Ha elég nyugodt neked. - Azzal húzott is maga után. Még a pultra dobtam némi pénzt...

Helló, Vanda vagyok 17 éves középiskolás leányzó. A magam 168 cm-vel elég alacsonynak számítok a 180 cm párom mellett. Testalkatom nőiesen telt, közepes mellekkel. Hajam hátközépig érő méz szőke. Puncimat rendszeresen borotválom, különösen hétvége előtt, amikor barátommal találkozom. Őt Tominak hívják, nyár óta vagyunk együtt, és szexuálisan elég túlfűtött a kapcsolatunk...

tt ülök a parkban egy tisztás közepén, a hold fénye világítja be a környéket. Mellettem ül az egyetlen szerelmem. Sír, szerelmi bánatában. De nem miattam, nem belém szerelmes, hanem valaki másba. Amiatt a férfi miatt sír, majd meghasad a szívem, hogy azt látom, hogy boldogtalan...