Novellák - 9.oldal

-Mit csinál?-kérdezte Sanyi.
Bence hátrafordult a vízen és a mellkasához húzta a lábát. Hatalmasat rúgott a levegőbe és a vízbe. Jobb kezével csapkodott, mintha egy láthatatlan kötelet akarna elérni, ami ott van mellette, csak egy karnyújtásnyira. De nem volt.
-Begörcsölt a lába!-futott ordítva a vízfelé Bandi. Sanyi letette az órát és lassan menetelt a vízfelé. Bandi dühöngő örültként csapkodva úszott befelé, közben kiabálni próbált.-SE..G...SÉ...GL...SEGÍ...LSÉG!
Sanyi...

-Méltóságos polgármester úr, követ az árnyékom!-panaszolta zihálva, fehérre vált arccal Dobráter Pista.
-Tessék?-értetlenkedett a polgármester.
-Az árnyékom,-súgta.-mindenhová követ.
-Mikor vetted észre ezt?
-Napok óta furcsállottam valamit magam körül, de csak tegnap tudatosult bennem a dolog. Azóta figyelem és minden lépésem követi. Pont úgy mint én!
-Most is itt van?-hajolt kicsit közelebb az asztal túloldaláról a falu elsőembere.
-Nem. Épületekbe...

Hatalmas „Ohjvé!” felkiáltás hallatszott. Rozi mama nem mozdult tovább. A konyha ajtó kivágódott és egy kékruhás, bozontos pajeszos, szürke kippás alak lépet ki rajta. A Büfével szemben közvetlenül ott volt a Dohány utcai zsinagóga, így alapvetően nem volt semmi különös abban, hogy egy zsidó ember van a Büfé közelében, de az azért még is csak furcsa volt, hogy a ’konyhából’ csapódjon ki, ilyen állapotban.
Látszólag nem érezte jól magát, lihegett, a feje pedig vörös volt. Rozi mama...

Őszentsége laptopja nyitva volt, a sarkot szinte csak az az egy fényforrás világította be.
-Áh, jó hogy jössz gyermekem!-pattant gyorsan vissza a laptopja mögé.-Igazán tanácstalan vagyok egy dologban, és úgy hallottam te azért értesz a számítógépekhez és segíthetnél nekem.
-Dicsértessék Szentatyám! Miben lehetek a segítségére?-nagyon jól esett, hogy elsőlátásra is ennyire ismer Őszentsége, és őszintén attól is boldog voltam, hogy elsőre tudtam, hol lesz majd.
-Szóval...

Egy hosszú kihagyás után kezdtem el újra írni. Most olyan életszakaszban vagyok, amelyikben hangsúlyosan keresem az önkifejezés lehetőségét. Az önkifejezés divatos, elkoptatott fogalom. Pedig sokkal inkább elemi igény és időnként egyszerű eszközökkel dolgozik. Remélhetőleg egy olyan időszak következik, amikor többet tudok írni. Szívesen veszem ezért az építő jellegű hozzászólásokat. Lehetségesnek tartom, hogy a hozzászólások átvitt módon segítenek hozzá a jobb íráskészség mellett az önismerethez...

Nem az első novellám, de az első, amit itt "publikálok" :) A véleményeket megköszönném :)

Megálltam.

kortárs, epika, kispróza, próza, elbeszélés, novella

kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés

Lola fiatal egyetemista irigylésre méltó élettel. Ám találkozik valakivel aki teljesen felborítja/felboríthatja ezt az idillt.
Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz. Várom a kritikákat, észrevételeket.