Novellák - 2.oldal

Lenyugodni készült a nap, a fénye megvilágította egy falu házait, néhány kutya ugatott. A katona, a negyvenes éveiben járó férfi, terepszínű ruhában, ballagott egyenesen befelé a faluba, látszott rajta, hogy ágrólszakadt, ahogy vidéken mondják. A zsebe üres volt, ráadásul az éhség is gyötörte. Barna rövid haját megigazította és egy követ látott az út szélén. Épen akkorát, hogy belefért a zsebébe.

Zhenya, megfésülte a hosszú, szőke haját, miközben a tükörbe nézett. A fiatal nő tetszetős volt a férfiak körében, hiszen a modell alkat, és a mindig jókedv, vonzó az erősebb nem számára.
– Készítek vinyegrét. – mondta vidáman a fiatal nő és kinézett az ablakon, a barátságos Szibériai táj ismerős volt, hiszen kislány kora óta itt élt.
– Durr! – hallatszott nem túl távolról.
– Biztos a szomszéd lőtt egy farkast.

Anna listát készített, amire fölírta, hogy mik azok a dolgok, amiket nem szabad elfelejtenie az utazás előtt elintézni és bepakolni. Úgy gondolta, hogy majd mindig kihúzza a már elintézett dolgokat a listájáról, de a terve nem sikerült, mert az elintézendő dolgok és becsomagolandó tárgyak csak gyűltek a felsorolásba és szinte semmit nem tudott kihúzni onnan.
Egyedül az orvosi vizitet tudhatta maga mögött. Amikor a leleteket megkapta először föl sem fogta a tartalmukat, aztán próbálta...

Anna úgy érezte, hogy nem bírja tovább.18 éves volt és nem látott maga előtt jövőt, csak szenvedést, amit már nem akart tovább, elviselhetetlennek érezte a helyzetét. Kiöntötte a kezébe az egész üvegcse gyógyszert és elkezdte a szájába tömni. Ivott rá, nyelte, majd elővett egy újabb levél gyógyszert, aztán a végén bekapott két fájdalomcsillapító és görcsoldót is. Meg akart halni, de nem akarta, hogy fájjon. El akart aludni, el akart innen menekülni.

– Anyu, szeretnék kis tigrist simogatni. – mondta Éva a tizenkét éves kislány.
– Mondd apádnak. – válaszolt Boglárka az édesanyja a Magyar köztársaság elnöke, aki piros, fehér, zöld színű kosztümöt viselt, és töltött magának egy pohár konyakot.

Lelépett a vonat lépcsőjéről. Megállt, szeme csodálkozva derítette fel a sosem látott tájat. Lába alatt a lassan hűlő beton, s feje fölött az ég ismerős volt, de valahogy mégis. Nem a megszokottan egyhangú, hanem valami más illatú, más hangulatú. Igaz, csak egy picit, de szíve mégis a torkában dörömbölt. Hetek óta erre vágyott, ezekre a percekre, hogy elinduljon, hogy végre itt legyen...

A negyvenes évei elején járó, barna rövid hajú férfi, egy íróasztal mögött ült. Egy női magas sarkú cipő volt a kezében. Világoszöld zakót és fehér inget viselt. Felvette a mobiltelefont és a füléhez tartotta.
– Csoda, remélem, hogy ma este velem vacsorázol.
– Ez parancs volt? – kérdezte egy fiatal női hang.
Béla a miniszterelnök nevetve válaszolt.
– Igen, ez parancs volt.
Majd kikapcsolta a készüléket és megsimogatta a szexis női cipőt.

Az emberek elfordultak tőle, mikor végig ment az utcán akkor hirtelen mindenkinek sürgős dolga lett és kitért az útjából. Rossz híre volt, főleg a háta mögött, szemtől, szembe csak a seriff merte neki elmondani a véleményét, de ő is csak a csillag miatt.
Korán sötétedett, a varjak egy szárazfán károgtak a Nevadai sivatag elterült a végtelenbe, mintha a világ csak szélből és porból állna, néhány száraz növény dacolt a széllel. Las Vegas és az 51 es körzet felépítése még sok száz évet...

(Készülő regényem egy potenciális darabja, amolyan kedvcsináló.)

Liza egy budapesti kislány, aki a családi erőszak kínjai közt kénytelen felnőni. Ezen sorok apjának írt szavait tartalmazzák, melyeket ő sosem olvashat el, hiszen Liza tudja, milyen következményekkel járna. Tegyétek meg helyette Ti.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz, hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó partján egy nád segítségével vezényelni szokott a kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák mindenféle...