Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
scowfield: Várom a folytatást.
2019-08-20 17:30
d.o.m: Szub a végsőkig. Tetszik. Megí...
2019-08-20 14:38
Lady Xanax: Jó ez a sztori - egy gyöngysze...
2019-08-19 22:37
kamilla10: Ez jól sikerült. Érdemes türel...
2019-08-19 15:53
motka: Formás husi, én is szívesen ke...
2019-08-18 20:40
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...

Novellák - 2.oldal

715
Miért van az, hogy senki sem azt látja amit, akit kellene? És miért nem veszi észre senki ezt a dolgot? Vagy észreveszik, csak nem foglalkoznak vele? Miért van az, hogy mindenki csak néz, de nem lát?
1288
kortárs, epika, próza, kispróza, novella, elbeszélés
1027
A kisfiú dühösen belerúgott az asztalba.
Rögtön érezte hogy ez rossz döntés volt, fájdalom nyilallt...
820
kortárs, epika, kispróza, próza, elbeszélés, novella
821
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
819
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
910
TOLNAI: (olvasva)
Szerelem első látásra, ami egy vonaton fogant, midőn kedvesem elsétált fülkém ajtaja előtt, volt férjével, aki egy unalmas kis bot
Tolnai Ottobán von Halmütz Elemér verse
HARMATHY: (felpattan) Mit nem merészel?!

HARMATHYNÉ: (mérgesen) Sándor!

TOLNAI: (lelkesen olvasva)
Ocht, te égi szép lány,
Gyöngynek gyöngye,
Kinek neve lehetne Gyöngyi,
De ha nem Gyöngyi, akkor Anna,
Ki szerelmében engem felfalna.
1425
-Hát... mármint félre ne értse, csak olyan hírtelen a semmiből, így este kilenc fele zörget az ajtónknál és még csak be se mutatkozik. Tényleg nem megbántani akarom, csak elmesélné nekem, hogy ki maga?
Ezek szerint félre értettem feleségemet. Egyáltalán nem békélt meg azzal, hogy nem tudja ki vacsorázik most velünk és miért. Hírtelen kissé megrémültem, nem tudtam vendégünk erre hogyan fog reagálni. Nevetett.
-Ezek szerint nem kaptátok meg az üzenetemet.
-Nem, nem...
955
A milliárdnyi képen mind-mind különböző emberek. Senki sem volt ugyan az.
-Nos?-kérdezte-Tetszenek?
-Csodálatosak... nem is tudom mit mondjak... tökéletesek. Az összes!
-Köszönöm, igazán kedves.-nézett rám mosolyogva.
Gyorsan végig néztem az előttem heverő kupacon, megfogtam egy bauhaus képet, amin a piros alapon egy háromszögre emlékeztető ház sarkában egy kisfiú bújt meg, aki épp tüzet rakott a ház falánál.
-Mondja, mennyiért adná nekem ezt a képet?-kérdeztem...