Krimi történetek - 5.oldal

A gyakornok tartotta a lány összebilincselt karjait, a segéd előbb óvatosan letűrte a lány vállairól a rózsaszín topot, helybenhagyva a fehér melltartópántokat, majd pedig egy fekete gumis hajpántot tett a lány nyakába, majd felfelé felhúzta a fejére úgy, hogy az a tarkóján magával vigye a hajat is, és egyben a szélesre húzott homlokrésze takarja a szemeit is.

Történet a lányról, aki vagány akart lenni.

Sziasztok.

Nagyon szeretek írni és saját véleményem szerint nem is csinálom rosszul.
De természetesen, minden írónak az olvasók a végső kritkusai. Így a végső döntést rátok bízom.
A regényem egy konspirációs krimi. A többi, majd később kiderül.

– Szóval elébb a térgyemmel próbáltam meg nyomni, de egy tapodtat sem jött kifelé belőle. Aztán hirtelen begurultam, láttam a lyányt, mennyire szenved, hát kitapostam belőle, na! – bökte ki Kiss, csuromvizesre izzadva magát. Elővéve kockás zsebkendőjét felitatta az izzadságot markáns arcáról. A vizsgálótiszt a döbbenettől se köpni, se nyelni nem tudott. Visszakérdezett, mint aki nem jól hall.
– Ha jól értettem, maga világra taposta az unokáját?
– Mondhatjuk így is százados...

Aztán ahogy az apja kitapodta belőle, a kezembe vettem, pillanatra elment az eszem, csak egy halk roppanás volt a gyenge, kis nyakán! Ó, édes istenem! Most is a fülemben dobol! Jaj, mit tettél Elza? Elrekkentettem' a kis unokámat!
– Erre nincs irgalom, ezért még élsz vezekelned, kell!
– Atyám, az édes Jézusnál sincs kegyelem?
– Számodra nincs.– És az irgalmas istennél, ő csak megbocsát tán, egy eltévelyedett hívének?–Jól mondtad: istennél a kegyelem.

–Mit...

- Engedjenek oda! – lihegte két tüdejéből feltörő sípolás között Mária néni. – Látni akarom azt a kurafit! – azzal befúrta magát a rendőrök közé. – Hadd látom azt a semmirekellő, anyaszomorító…
Itt váratlanul elhallgatott. Csak nézte a fekvő alakot, azt, aki imént még halállal riogatta. Csillapíthatatlan haragja értetlen döbbenetté alakult. Szava elakadt és hosszan, zavarodottan fürkészte támadója arcát...

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Ez a féltékenység sokkal mélyebb, mint a szerelmi sértődöttség. Féltékeny volt arra, ahogy Seraf az emberekkel bánni tudott. Maga ismerte a legjobban, jobban megértette, mint a barátai, minden lépését követte. De Seraf mindenkinek megadta az álmai teljesülését, kivéve magának: mert maga a hatalmat akarta… Ha ő volt a lelkek Mozartja, maga volt Salleri mellette… az egyetlen, aki rajta kívül megértette a nagyságát. Talán még ő maga is kételkedett abban, hogy valóban angyal, néha győzedelmeskedett...

Beszélt arról, hogy meg fog halni, de nem akartam belegondolni ebbe. Valahogy nem a konkrétumok maradtak meg bennem, hanem csak a végtelen nyugalom és harmónia, ahogy a halálról beszélt. Nem tudom pontosan idézni, hogy mit mondott.
Valami olyasmit, hogy nagyon fáradt és szeretne mindent abbahagyni. Hogy mindent itt hagyni. Hogy milyen hálás lenne, ha valaki megszabadítaná az életétől. De… maga is tudja, hogy Serafnak milyen morbid humora volt: panaszkodott, hogy milyen nehéz egy...

Mary: rendben. Barátokkal buliztam. Pia, tánc. Egyszer csak úgy éreztem, megfulladok, kimentem a kertbe. Hideg téli éjszaka volt. Megláttam egy alakot kint. Megkérdeztem, hogy nincs-e egy cigije. Seraf volt, adott. A részegek bátorságával megkérdeztem tőle, hogy fázom és nem ölelne-át? Odalépett hozzám és megkérdezte, hogy igazán akarom-e. Azt mondtam neki, hogy menjen a fenébe, vagy öleljen át és ne kérdezzen semmit, szükségem van valakire, aki átölel, szükségem vagy egy férfira, hogy...