Krimi történetek - 14.oldal

elen ugrottam és a földre vetettem magam a bárpult mögé. Liza halott volt. Amíg nézett ki az ablakon valaki egy hangtompítós, távcsöves puskával lelőtte. Azonnal meghalt. Pontosan szíven találta a golyó. Sajnos csak későn vettem észre, ezért már nem tudtam segíteni...

Ismertem egy elhagyott raktárt, ahol szükség estére félreraktam néhány dolgot. Mikor odaértem gyorsan előkerestem a ládámat. Miután megtaláltam és felnyitottam, elővettem belőle egy igazolványt Jack Teren névre. Egy hamisító ismerősöm készítette szívességből, amiért egyszer kisegítettem a bajból...

Mire kellhet nekik az a bizonyos doboz? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat. Hazamentem, de óvatosságból a szomszédos utcában parkoltam le, és körüljártam a házat melyben a lakásom van, de nem találtam semmi gyanúsat...

- Kelj fel!
- Igazán kényelmes ez a testhelyzet. Nem értem miért kellene ezen változtatnom?
- Mert kaphatsz egy golyót a fejedbe.
Ez nyomós érv volt, nem szálltam vele vitába. Felálltam, még mindig háttal a támadómnak. Ketten voltak, de eddig csak az egyik beszélt. Most megszólalt a másik is:
- Fordulj meg, de, csak semmi hirtelen mozdulat! ...

Bill régi barátom volt a rendőrségnél. Rengetegszer segített már rajtam, ha bajba kerültem. Reméltem, hogy ő kapja majd meg Tony ügyét. Az esemény nem várt fordulatot kapott ezzel a gyilkossággal...

- Szóval mit keresett az elhunyt lakásában?
- Mint már megjegyeztem, nem mondhatom el.
- Hát jó, maga akarta. Vigyétek le a fogdába.
- Mi a vád ellenem?
- Információ visszatartása, gyilkosság alapos gyanúja...

A halott az ágyon feküdt. Furcsa kicsavart testtartást vett fel, mint aki épp most ébred, és nyújtózik. A függönyök szorosan összehúzva. A félhomályban sejtelmes alakokat vettek fel a tárgyak. Eltettem a fegyverem. Tudtam, hogy nincs más rajtam kívül a házban. Lassan felvettem a telefonkagylót és tárcsáztam a jól ismert számot...

Rémületem egy csapásra pánikká változott, amikor az alak elindult felém. A kezében valami hosszú tárgyat tartott. Volt egy tippem, mi az. Megfordultam és az ajtó felé rohantam. Vagyis rohantam volna, ha nem lett volna úgy telepakolva a szertár. Így azonban ismét elestem, de ezúttal komolyabban, mint az első alkalommal...

A társam, Josh Daniell, talán az egyetlen havernak mondható. Már közel fél éve bírja velem, kiismert. Egyszer azt mondta, nálam nagyobb szeméttel, nem sokkal találkozott. Ha nem lenne igaza, kevélyes mosollyal a képemen megmutattam volna ennek a szerencsétlennek a jelvényemet, a pisztolyt és a bilincset, amit az elkövetkezendő öt, tíz évben viselni fog.
Ehelyett megbízást adtam neki. Csali lesz...

Itt villant be az a furcsa gondolat, hogy tulajdonképp azt sem tudom, hogy kerültem ide. Más körülmények között ettől biztosan megijedtem volna, és ezen kezdtem volna lázasan gondolkodni, most azonban a kíváncsiság felülkerekedett rajtam, és folytattam a szoba felfedezését. Elhaladtam a szekrények mellett, különösebb figyelmet nem fordítva rájuk. A szoba közepén lévő mécses irányába indultam...