Krimi történetek - 14.oldal

Ismertem egy elhagyott raktárt, ahol szükség estére félreraktam néhány dolgot. Mikor odaértem gyorsan előkerestem a ládámat. Miután megtaláltam és felnyitottam, elővettem belőle egy igazolványt Jack Teren névre. Egy hamisító ismerősöm készítette szívességből, amiért egyszer kisegítettem a bajból...

Mire kellhet nekik az a bizonyos doboz? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat. Hazamentem, de óvatosságból a szomszédos utcában parkoltam le, és körüljártam a házat melyben a lakásom van, de nem találtam semmi gyanúsat...

- Kelj fel!
- Igazán kényelmes ez a testhelyzet. Nem értem miért kellene ezen változtatnom?
- Mert kaphatsz egy golyót a fejedbe.
Ez nyomós érv volt, nem szálltam vele vitába. Felálltam, még mindig háttal a támadómnak. Ketten voltak, de eddig csak az egyik beszélt. Most megszólalt a másik is:
- Fordulj meg, de, csak semmi hirtelen mozdulat! ...

Bill régi barátom volt a rendőrségnél. Rengetegszer segített már rajtam, ha bajba kerültem. Reméltem, hogy ő kapja majd meg Tony ügyét. Az esemény nem várt fordulatot kapott ezzel a gyilkossággal...

- Szóval mit keresett az elhunyt lakásában?
- Mint már megjegyeztem, nem mondhatom el.
- Hát jó, maga akarta. Vigyétek le a fogdába.
- Mi a vád ellenem?
- Információ visszatartása, gyilkosság alapos gyanúja...

A halott az ágyon feküdt. Furcsa kicsavart testtartást vett fel, mint aki épp most ébred, és nyújtózik. A függönyök szorosan összehúzva. A félhomályban sejtelmes alakokat vettek fel a tárgyak. Eltettem a fegyverem. Tudtam, hogy nincs más rajtam kívül a házban. Lassan felvettem a telefonkagylót és tárcsáztam a jól ismert számot...

Rémületem egy csapásra pánikká változott, amikor az alak elindult felém. A kezében valami hosszú tárgyat tartott. Volt egy tippem, mi az. Megfordultam és az ajtó felé rohantam. Vagyis rohantam volna, ha nem lett volna úgy telepakolva a szertár. Így azonban ismét elestem, de ezúttal komolyabban, mint az első alkalommal...

A társam, Josh Daniell, talán az egyetlen havernak mondható. Már közel fél éve bírja velem, kiismert. Egyszer azt mondta, nálam nagyobb szeméttel, nem sokkal találkozott. Ha nem lenne igaza, kevélyes mosollyal a képemen megmutattam volna ennek a szerencsétlennek a jelvényemet, a pisztolyt és a bilincset, amit az elkövetkezendő öt, tíz évben viselni fog.
Ehelyett megbízást adtam neki. Csali lesz...

Itt villant be az a furcsa gondolat, hogy tulajdonképp azt sem tudom, hogy kerültem ide. Más körülmények között ettől biztosan megijedtem volna, és ezen kezdtem volna lázasan gondolkodni, most azonban a kíváncsiság felülkerekedett rajtam, és folytattam a szoba felfedezését. Elhaladtam a szekrények mellett, különösebb figyelmet nem fordítva rájuk. A szoba közepén lévő mécses irányába indultam...

Will leállította a kocsit. Tőlünk körülbelül harminc méterre régimódi, ezer éve felújítatlan ház állt, előtte két autó díszelgett. Az egyik egy fekete Mercedes volt. Jack az órájára pillantott.
Alig több, mint öt percnyi várakozás után két ember lépett ki a házból. Egyikük kezében két táska volt.
Betette őket a Mercedesbe, váltott néhány szót a kísérőjével, majd ő is beszállt...