Krimi történetek - 10.oldal

– Milyen volt az ön kapcsolata Clarkékkal? - tette fel az ilyenkor elmaradhatatlan rutinkérdést. Szerintem legbelül minden rendőr azt a választ várja erre, hogy \"ó, gyűlöltem őket tiszta szívemből, és meg akartam ölni őket az első adandó alkalommal\".
De bármennyire is szerette volna, nem ezt a választ adtam...

Az egyik szekrény felkeltette a figyelmem, mert három zár is volt rajta. Néhány sikertelen próbálkozás után végül sikerült kinyitnom, de a hőn áhított papírok helyett csak egy laptopot találtam benne. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, nem erre számítottam. Két lehetőségem volt, a másodikat választottam...

Aztán hirtelen egy szempillantás alatt két feketeöltönyös magas maffiózó kinézetű ember lépett be. Olaszul beszéltek, nem értettek belőle semmit. Átkutatták őket, de egyiküknél sem találtak semmit. Aztán a kijárat felé tuszkolták őket. A nagy durvaságok közepette Saraht arcon vágta az egyik őr. Heroldban hirtelen minden gondolat végigfutott, de tudta, az lesz a legjobb, ha mindent átgondol. Ha megtámadja a fegyvereseket, azonnal lelövik, így végül elcsitította dühét. Amikor leszállították...

Ez itt fog kifeküdni magától és én nem így akartam. Francba. Körbejárom a lakását, minden szabályos benne és jó szagú. Sehol egy ölésre szánt fegyver, a kezében is konyhakés volt. A nappaliban kartondobozban szaloncukor és egy üvegcsillag. Ha jól meggondolom, sehogy sem tudom bizonyítani, hogy ő az. Ez csak a lakása, nem a búvóhelye...

Az ötvenes férfiak sosem haza mennek, ha így sietnek – jut eszembe, ahogy utána eredek. A nő és ő valami régi kapcsolatban lehetnek, talán az ürge tanította, éreztem benne valami hasonlót. Viszont a fáradtságnak hála, talán innom sem kell. Útközben rágyújtok, aztán a második szívás után eldobom. Az az érzésem, még így okádás előtt, hogy nem csak ketten megyünk ugyanoda, hogy nem csak én követem őt...

A lány huszonharminc körüli, a szemén fehér hártya, mintha feltört lágy tojást nézne az ember. Vak. Az orrából szivárog a vére, dermedten tűri, ahogy a ráncos tarkójú a ruháját tépkedi.
Nem szól egy szót sem.
Legtöbbször, a hal, mikor kifogják a vízből, sokkot kap. Nem kapálózik, legbelül sír talán, de kívülről nyugodtan fekszik, már-már közömbösen. Ahogy a kígyó ölelte állat, a roncsok között rekedt haldokló. Ahogy ez a vak lány...

-SEGÍTSÉG! - ordított Katie és az ajtóhoz rohant, megpróbálta kinyitni az ajtót. De hiába rángatta, hiszen az előbb ő maga zárta be. Ez a rettenetes valaki, most ismét a háta mögé került és magával szembe fordította a lányt...

Apám mindig mondta, hogy ami kiszúrja az ember szemét, az nem feltűnő. Ez a bölcsesség adta azt az ötletet, hogy szimpla feltalálónak kiadva magam felkeressem a SAT-ot. Telefonon megbeszéltem egy találkozót, felöltöztem hóbortos különcnek, majd a megbeszélt időpontban megpróbáltam, mint új saját találmányt, a citrom ízű fogkrémet eladni. Várakozásomnak megfelelően elutasították az ötletet, és megkértek távozzam...

Rögtön tudta, hogy követi valaki és a lányt akarják megtalálni. A telefonja után nyúlt és értekezletet hívott össze a központban. Közben az agya lázasan dolgozott, elindult ő is és közben figyelte a kocsit, ami profi módon követte őt. Behajtott a központba és ott már biztonságban érezte magát. Benézett a fogdába is ahol látta aludni a lányt. Az őr elmondása szerint az őrizetes nagyon nyugodtan viselkedett. Kiadta a parancsot, hogy a lányt senki nem viheti ki csak ő személyesen...

Elolvasom »