Horror történetek - 14.oldal

Ennél már csak rosszabb lesz...

A rémálom folytatódik...

Íme a folytatás...

Ez az alkotás fokozatosan vezet be minket egy másik világba. Egy másik szemszögből láthatunk egy keserves életet ahogy próbál küzdeni a végsőkig.

Új irányvonallal próbálkozom. Első kísérlet.

"A lábaik nem akartak engedelmeskedni, de az agyuk tudta, hogy most futni kell. Mintha minden csak álmukban történne: tagjaik nehezen mozdultak, fejükben lüktetett a vér, és komoly erőfeszítésükbe került, hogy levegőt vegyenek.
Megint hallották, hogy az a valami fut, és a halszagot is érezték, egyre közelebbről. Nem voltak biztosak abban, hogy mi is ez, és abban sem, hogy még időben elérik a tábort. Nem merték újra felkapcsolni...

-Ezt azért hoztam magammal, mert úgy gondoltam lehet hogy szükséged lesz rá. Legalább egy kicsit eltereli a figyelmedet. Sophie odanézett hogy miről van szó. A dolog egy kis tojásszerű rózsaszín műanyag tárgy volt. Az anya úgy helyezkedett hogy a testével kitakarja a kamerákat. Gyorsan megcsavarta a tárgyat a közepén, amitől az búgni és remegni kezdett. A lánya fölé hajolt egy búcsúpuszira és közben a vibráló eszközt gyorsan a széttárt combok közé, Sophie puncijába nyomta.

Minden ember fél az ismeretlentől. Az idegen emberek, sötét szobák és ismeretlen állatok megrémíthetik és rettegésben is tarthatják az embereket. Mi van akkor ha az ismeretlen álatal keltett mechanizmusok az agyunkban más módon is előidézhetőek?

A történet 10 évvel ezelőtt már megjelent, csak darabokban került fel, jó lesz látnom így egyben. Kisebb korrekciók is történtek a szövegben. Vácon lakó vagy a várost ismerő olvasóknak bizonyára ismerős lesz a környezet: akkoriban ott éltem, s a helyet rémálmok városává emelte tébolyult elmém. Jöjjenek hát velem az érzéketlen, bizarr félelmek világába: megmutatom, mit láttam akkor a sötétség mélyén.

-Itt csináltad vele, ugye?
-Igen.
-Tönkretetted a nagyi ágyát. -jegyezte meg a lány mosolyogva.
-Ha van valami, amiben a nagyi verhetetlen, akkor az a foltok eltávolítása a lepedőkről.

Kati szeme megvillant. Ez nem volt betervezve. A cégvezető elvette a csokrokat a lányoktól és a színpad elejére terelte őket. Anikó elragadóan mosolygott és tétovázás nélkül magához ragadta a kezdeményezést. Lassan és izgatóan vetkőzött, minden egyes levett ruhadarabot a nézők közé dobva. Kati megadta magát az elkerülhetetlennek. Lassan levetkőzött, a ruháját összehajtogatta és a színpadra helyezte.