Horror történetek - 11.oldal

Hatalmas köd ült le a kisvárosra. Folytogató sűrű köd volt ez, ahol ez ember az orráig sem lát el. Egyre esteledett, a villanyok sorra gyulladtak fel a házakban. Léna elindult hazafelé, de az esze még mindig az erdőben járt, ahol néhány fa körben kiszáradt. Gyakran járt oda, sötétedésig kint feküdt a földön és nézte ahogy a feje fölött az ég felé kacskaringóznak a száradt ágak. Nem tudta, hogy az erdőnek miért pont ez a része vonzza, amikor annyi más szépség van az erdőben. 

A ragadozó ezután lejjebb indult felfedezőútra. Stacey izgalma egyre fokozódott ahogy a nyelv közeledett legintimebb részéhez. A kölyök megérezhette a combok közül áradó illatott, mert élénken nyalni kezdte a vágatot. Stacey úgy érezte hogy tűzben ég, miközben az érdes nyelv a csiklóján járt.

Széttárta lábait Ollie kedvéért. A csiklója már duzzadva megemelkedett. Kicsit előrehajolt és megnyalta Garrick merev hímvesszőjének végét. Azután lágy, doromboló hangot hallatva szopni kezdett. Ollie közben a csiklóját nyalta. Lilly becsukta a szemét és az egyszerre nyújtott és kapott gyönyörre koncentrált. Egy idő után visszadőlt az oszlopnak támaszért és még erőteljesebben szopott.

Mindent kizártam, csak a lágy érintéseket nem a testemen. Azt képzeltem hogy a szeretőm kezei azok. Kezdtem felizgulni, ahogy végigsimították a kebleimet, majd lefelé indultak a hasamra, a popsimra, a lábaim hátsó felére, majd vissza előre, a térdeimhez, a combjaimhoz...majd a rózsaszín nyílásomhoz. -Asszonyom! -kiáltotta a cselédlány. Kinyitottam a szemem és láttam hogy előttem térdel. Pár másodpercbe beletelt mire rájöttem hogy mi döbbentette meg. Annyira felizgultam hogy a nedvem lefolyt...

Szép szakma, vagy akár hobbi a vadászat, csak ügyelj arra, hogy a keresztben mindig a jó delikvens álljon.

Megfordultunk és egy magas, derűsen mosolygó férfit láttunk.
-Újak itt? Nincs kedvük a feleségemmel és velem vacsorázni?
Elfogadtuk a meghívását. Öt perccel azután, hogy leültünk az asztaluknál, megjelent a feleség is.

Lássuk csak, mit meg nem tenne egy bal, hogy jobb legyen.

Tényleg legyen végre vége aminek már eleve vége kéne, hogy legyen. Itt az utolsó fejezet, amivel mára zárunk.

A hegy tetejéről már csak lefele vihet az út.

Az elnyomottak szava.... de már az utolsó szavuk.
Valahogy így lehetne megfogalmazni amit rosszallóan sugall a mű.
Bár már nem mai darab, de még is megkockáztatom, hogy kirakom.
Jó szórakozást aki kitart.