Fantasy történetek - 18.oldal

Első munkám melyre még ráfér egy kis csiszolás, de érdekel, hogy tetszik-e a nagyérdeműnek?

Ez egy prológus lenne egy nagyobb lélegzetvételű regényszerű művemhez, szeretném hallani a véleményeteket egy ilyen műről, kinek hogy tetszik.

A történet a 14 Mandy Johnson-ról szól, aki egy teljesen átlagos lány. Később a lány olyan kalanba keveredik, ami az életébe is kerülhet

Sokfélét hallottunk már mindenféle kitalált lényekről, vámpírokról, vérfarkasokról, boszorkányokról és még ki tudja mikről. De ki tudja egyáltalán, kik, mik azok a Vardellek és Aesahk? Pedig ők valóban nem a fantázia szülöttei, bármilyen hihetetlen is. Itt élnek köztünk és első ránézésre semmiben sem különböznek tőlünk. Két ősellenség. Olyanok ők, mint a farkas és a bárány, az oroszlán és a gazella. Arra születtek, hogy az egyik elpusztítsa a másikat, akinek semmi fegyvere a menekülésen...

Az apród teljes testében remegett. Bár a császárvárosban hivatalosan csak az egyetlen isten kultuszának hódoltak, nem tiltották a többi vallás gyakorlását sem, különösen azóta, hogy egy északi nagyúr lánya lett a császárné. A paloták termeibe az egyetlenről és a kegyelemmel teli anyáról szóló csodálatos mesék mellé becsúsztak az északiak rettenetes történetei az öldöklő istenről, sárkányokról, trollokról, óriásokról és más bestiákról, amik a magas úton túli földeken éltek. Florusnak, mint...

A rengeteg vagy a holtak gyümölcsöse egy ősi erdő volt ami az északiak legszentebb és legrettegettebb hegyét vette körül, amiről azt tartották, hogy a gyilkos isten, aki elűzte a boldog isteneket és megtanította az embereket a fegyverkovácsolás, a háború és a gyilkolás mesterségére, a hegy csúcsán lakott, amit mindig eltakartak a felhők. Mélyen a hegy gyomrában, egy barlangban lakott a gyilkos isten papnője, egy ősöreg boszorkány, akiről rettenetes meséket énekeltek a tüzek mellett a bárdok....

Sziasztok!
Ez az első olyan novellám, amit ide rakok fel. Remélem, tetszeni fog. Egy kicsit talán rémisztő is lehet, és szomorú.

- A szerelmem örök hűséget ígért. És a szemében láttam, hogy holnap el fog hagyni, csak az utolsó pillanatig a markában akar tartani. És akkor megutálkoztam az egész élettől és elrohantam ide az erdőbe.
- Értem. És mi a kívánságod? Tündér vagyok, nem csodatévő, nem tudom visszaadni az elvesztegetett éveket, nem tudom visszaszerezni a szerelmedet. Ami elment, elveszett.

Nagyokat ásítva állok be a sorba. Odakint a tavaszi napsugarak ragyogják be a lusta, délelőtti levegőt. Igen, szép, de még fáj a szememnek az erőteljes fény. A kezemben tartott csekkeket emelem az újabb ásításom útjába. Mit keresek én itt? Hiszen ilyenkor még aludni szoktam, ha tehetem...

Em mindig különc lány volt. Nem igazán akadtak barátai. Soha nem ment el másokkal sehova, csak ha muszáj volt. Minden furcsa volt, és mindig csak egyre furcsább.... az igazi veszély később kezdődött, mikor egy városba kellett töltenie a mindennapjait.