Fantasy történetek - 18.oldal

A történet egy lányról, akit jól megpáholt az apja.

Első munkám melyre még ráfér egy kis csiszolás, de érdekel, hogy tetszik-e a nagyérdeműnek?

Ez egy prológus lenne egy nagyobb lélegzetvételű regényszerű művemhez, szeretném hallani a véleményeteket egy ilyen műről, kinek hogy tetszik.

A történet a 14 Mandy Johnson-ról szól, aki egy teljesen átlagos lány. Később a lány olyan kalanba keveredik, ami az életébe is kerülhet

Sokfélét hallottunk már mindenféle kitalált lényekről, vámpírokról, vérfarkasokról, boszorkányokról és még ki tudja mikről. De ki tudja egyáltalán, kik, mik azok a Vardellek és Aesahk? Pedig ők valóban nem a fantázia szülöttei, bármilyen hihetetlen is. Itt élnek köztünk és első ránézésre semmiben sem különböznek tőlünk. Két ősellenség. Olyanok ők, mint a farkas és a bárány, az oroszlán és a gazella. Arra születtek, hogy az egyik elpusztítsa a másikat, akinek semmi fegyvere a menekülésen...

Az apród teljes testében remegett. Bár a császárvárosban hivatalosan csak az egyetlen isten kultuszának hódoltak, nem tiltották a többi vallás gyakorlását sem, különösen azóta, hogy egy északi nagyúr lánya lett a császárné. A paloták termeibe az egyetlenről és a kegyelemmel teli anyáról szóló csodálatos mesék mellé becsúsztak az északiak rettenetes történetei az öldöklő istenről, sárkányokról, trollokról, óriásokról és más bestiákról, amik a magas úton túli földeken éltek. Florusnak, mint...

A rengeteg vagy a holtak gyümölcsöse egy ősi erdő volt ami az északiak legszentebb és legrettegettebb hegyét vette körül, amiről azt tartották, hogy a gyilkos isten, aki elűzte a boldog isteneket és megtanította az embereket a fegyverkovácsolás, a háború és a gyilkolás mesterségére, a hegy csúcsán lakott, amit mindig eltakartak a felhők. Mélyen a hegy gyomrában, egy barlangban lakott a gyilkos isten papnője, egy ősöreg boszorkány, akiről rettenetes meséket énekeltek a tüzek mellett a bárdok....

Sziasztok!
Ez az első olyan novellám, amit ide rakok fel. Remélem, tetszeni fog. Egy kicsit talán rémisztő is lehet, és szomorú.

- A szerelmem örök hűséget ígért. És a szemében láttam, hogy holnap el fog hagyni, csak az utolsó pillanatig a markában akar tartani. És akkor megutálkoztam az egész élettől és elrohantam ide az erdőbe.
- Értem. És mi a kívánságod? Tündér vagyok, nem csodatévő, nem tudom visszaadni az elvesztegetett éveket, nem tudom visszaszerezni a szerelmedet. Ami elment, elveszett.

Nagyokat ásítva állok be a sorba. Odakint a tavaszi napsugarak ragyogják be a lusta, délelőtti levegőt. Igen, szép, de még fáj a szememnek az erőteljes fény. A kezemben tartott csekkeket emelem az újabb ásításom útjába. Mit keresek én itt? Hiszen ilyenkor még aludni szoktam, ha tehetem...