Fantasy történetek - 16.oldal

Egy fiú, egy lány. Egy farkas, egy angyal. Két szív, egy szerelem.

Ninim egy elf akinek csupa kaland az élete. Sok barátja van, de jóval több ellensége. Ez csak bevezetés az életébe! A folytatáson már dolgozok!

A lány nagyon megijedt, fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele, futva próbált hazatalálni a sűrű fák között. Már majdnem kiért az erdőből, amikor mintha üveg lett volna, valaminek nekiment....

A történet egy erdőben kezdődött, amikor Chale az angyalsárkány, és Morzey az alvilág sárkánya összeverekedett, mert egy halandó ember jött otthonukba, a Misztik nevű országba.
1. Fejezet

Lassan felült, a lovacska segítségével, aki szabályosan odanyújtotta a sörényét, hogy legyen mibe kapaszkodnia. Óvatosan ráfeküdt a hátára és elindultak hazafelé.
De honnan tudja ez a jószág, hogy én merre lakom – morfondírozott magában, de többet nem tett, mert annyira fájt minden része. Semmi nem jutott eszébe, csak a fájdalmat érezte egyre jobban. Mikor ráfordultak a várhoz vezető útra, megnyugodott.
- Ez tényleg hazahozott engem. – Az örömtől óvatosan megveregette a ló...

Ismét csak közelítsük meg a sci-fit a fantasy irányából! (Vagy fordítva.)

"Lassan végignéztem a legyengült testen. Arcát égésnyomok barázdálták, melyeket még Ypres mellett szerzett, amikor, korát letagadva, kamaszként beállt az expedíciós seregbe, hogy részt vegyen a Nagy Háborúban. Érezte, hogy neki ott kell lennie. Azt pedig már a sors kegyetlen játéka volt, hogy belefutott a németek gáztámadásába. De ahol az Isten valamit elvesz, ott mást vissza is ad. Az arcába égett...

Egy kis kalandozás a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjéről (ezúttal erotika nélkül).
Kellemes olvasgatást!

"Nem tudom, mi történt. A tér és az idő mintha megremegett volna, de aztán el is múlt. Mire észbe kaptam, már semmi. De mégse. Éreztem a jelenlétét. Nem fordultam meg, de tudtam, hogy ott áll. Nem láttam, mert továbbra is a várost bámultam. Nem hallottam, mert csak a hirtelen beállt csendre figyeltem. De tudtam, hogy ott áll, már az előtt is, hogy megszólalt.

Elolvasom »