Egyéb történetek - 5.oldal

B a történelem sűrűjében, ott, ahol minden elkezdődött.

A Nap perzselő hevülettel borította lángtengerbe a tájat. Bár testemet alig takarta több két-három réteg leheletvékony köntösnél, melyek lenge anyagán úgy söpört át a levegő, mintha legalábbis öklömnyi lukak lennének rajta, mégis valahogy úgy éreztem magam, ahogy a csirke pirulhat a sütőben, celofánba csomagolva.

Utazás az egyre kevésbé fagyos északon.

FIGYELEM! A B-vel a föld körül történeteim, egy-két a helyén jelzett, kivételtől eltekintve, nem előzményei és nem folytatásai egymásnak. Csupán egy adott témakör köré szövődő sorozat egymástól független elemei.

- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.
- És annyi mindent nem.
- Igen, azt nem. És semmi olyasmit – bólintott a férfi.
- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.

A Nádasdűlő sétány 19 lakói majdnem tökéletesen boldogok voltak. Egy dolog volt csak, amit szívesen kiiktattak volna az életükből, és ez a harmadik emelet hetes számú lakásában élő Féreg Kálmán volt.

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján és csendesen megindult az úton.

Amikor a menny határára vastag, lusta, szürke-sárga és lomha használt-fehér paplanok úsznak, a levegő kristályosra tisztul és megtelik a humusz álmának édes illatával, elérkezik a földre a tél varázslatának ideje.

Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ.

" Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ....

Első kísérletként egy rövid történet.....

A hajnal oly észrevétlen kúszott be a szoba csendjébe, hogy az éj sötétje még nem eszmélt arra, itt neki már sok keresnivalója nincs. Fanny álmosan bújt a takaró melege alá, átadva testét a puha ölelésnek, az ágy hívogató csábításának. Még soha nem volt ilyen boldog.

A lényeg az amink van, soha sem több és kevesebb, ez teszi az embert boldoggá, de mindig a cél élteti.

Az igazság az volt, hogy szerettem írni, nagyon is. Bár néha összekuszáltan futottak a szálak, mégis éreztem ezekben valamit...
19 éves vagyok, fiatal és még rendkívül naiv.