Egyéb történetek - 5.oldal

Amikor a menny határára vastag, lusta, szürke-sárga és lomha használt-fehér paplanok úsznak, a levegő kristályosra tisztul és megtelik a humusz álmának édes illatával, elérkezik a földre a tél varázslatának ideje.

Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ.

" Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ....

Első kísérletként egy rövid történet.....

A hajnal oly észrevétlen kúszott be a szoba csendjébe, hogy az éj sötétje még nem eszmélt arra, itt neki már sok keresnivalója nincs. Fanny álmosan bújt a takaró melege alá, átadva testét a puha ölelésnek, az ágy hívogató csábításának. Még soha nem volt ilyen boldog.

A lényeg az amink van, soha sem több és kevesebb, ez teszi az embert boldoggá, de mindig a cél élteti.

Az igazság az volt, hogy szerettem írni, nagyon is. Bár néha összekuszáltan futottak a szálak, mégis éreztem ezekben valamit...
19 éves vagyok, fiatal és még rendkívül naiv.

Ki ne ismerné Athost, Porthost, Aramist és D'Artagnant, a négy elválaszthatatlant? Ebben a fanfictionben egy ötödik barát is csatlakozik hozzájuk.

1629. Franciaország, Párizs. Éppen olyan zsúfoltak voltak az utcák azon az őszi délutánon, mint mindig. Asszonyok mentek a piacra, jöttek a piacról, urak sétálgattak, mutatványosok szórakoztatták a népet. Ám eme tarka népek közül kilógott egy úr.

Egy kis egyperces, kis groteszk jellemmel.

Ültem a buszon, kissé felfordult ez a világ. Az emberek szemtelen kis talpak voltak, az arcukon jártak. Néhánynak imitt-amott leégett a bőr az orcájáról. A hajuk? Az, hát, nőnek nem látott senki ekkora bundát a hátsótáján...

Pár apró gondolat a világ leggyönyörűbb érzéséről, érzéséhez.

Rövidke, hétköznapi szösszenet, ami alig tart 10-12 percnél tovább (Nem az olvasása :) ), a hatása és következménye viszont - talán - jóval tovább..

Üdv mindenkinek.
Sokáig filóztam rajta hogy megfogalmazzam e az én kis sztorimat.