Egyéb történetek - 4.oldal

Egy letűnt kor utolsó szemtanúi, kik egész valójában láthatják a világunkat, de már nem részesei soha többet.Egy száz éves nő utolsó, baráti vallomása. Érezhette, hogy nemsokára meghal, talán szerettett volna valamit hátrahagyni. z is lehet, hogy csak mesélt, mint annó lányának, majd unokáinak. Okított, mert nőként hasonlónak érezte magát hozzám.
Aki a megszokott, erotikus történetre várnak, nem jó helyen keresik. Ez egy búcsú...

Marcsiban mindig is volt valami fekete.

Teljesen elveszettnek érzem magam. Életem legnehezebb szakaszának legfontosabb döntése előtt állok.

Kérlek értsd meg, csak boldog akartam lenni!

Ez lesz az első alkotásom, aki teheti kérem hagyjon egy kritikus kommentet alább, legyen az negatív vagy pozitív.

Eme történet egy tinédzser fiúval történt. A történet helyenként eltérhet a valóságtól. Ha valaki a történetben magára ismer, az biztosan csak a véletlen műve. ;)

Kellemes olvasást!

Szóval számtalanszor teszem fel a kérdést, hogy miért pont ő..miért pont most.. és csak úgy szimplán.. hogyan történhet ez meg velem újfennt. Lássuk csak. Első beszélgetésünk alkalmával jelen volt a zavarodottság.. ami előjele annak.. hogy igen.. itt már érezhető nèmi vibràció.

Szerda esti mélázás.

Egy erős barátság kibontakozása...

B és minden, ami orosz.

Az első pillanatokban fogalmam se volt, mi ébresztett fel. Az éjszaka sötétjébe vesző tágas helyiségben úgy telepedett rám a fülledt, száraz levegő, mint egy szürkület utáni démon, mely csak arra vágyik, hogy kiszívjon minden nedvességet a nyugovóra térő áldozatból.

B a történelem sűrűjében, ott, ahol minden elkezdődött.

A Nap perzselő hevülettel borította lángtengerbe a tájat. Bár testemet alig takarta több két-három réteg leheletvékony köntösnél, melyek lenge anyagán úgy söpört át a levegő, mintha legalábbis öklömnyi lukak lennének rajta, mégis valahogy úgy éreztem magam, ahogy a csirke pirulhat a sütőben, celofánba csomagolva.