Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Müller Péter
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2023-06-01
|
Novella
Régen volt egy barátom, nagy kíváncsisággal és felfedező szellemmel. Járta a világ szebbnél...
2023-05-31
|
Horror
Kata nem akart beszélni senkivel, arról, ami történt vele. Nem akarta azt sem, hogy sajnálkozzanak,...
2023-05-21
|
Horror
Köztünk élnek. Ők a vadászok, mi pedig a prédák. Vannak közöttük erősek, gyorsak, vannak akik...
2023-05-18
|
Horror
A rövidnadrágját a bugyijával együtt húzta le kerek popsijáról és karcsú lábairól. Meztelenül...
2023-05-07
|
Horror
Az orális szexet általában élveztem. Volt valami mélyen izgató abban, ahogy a fiúk a számban...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...