Állok a vízparton,
Lendítem a karom.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Padban ülök, félek,
Körbe-körbe nézek.
Idegen arc, haj, hang,
Messze szól egy harang.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Állok az ajtóban,
Vizsgára tanultam.
Félelem torkomon,
Állok a vízparton.
Betegen, öregen,
Lehajtom a fejem.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
vulipugi:
Igazán minőségi történet. Érze...
2024-04-17 17:56
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Szívdobogtató sétaút
Szavunkat mozdulatainkat
Megnyújtotta a táj
Tőlünk sorakozott el a fasor
És minket növeltek a fák
És sziklákat szelíditettünk
Az volt aztán az élet
Okosan osztva minden
Hasznos fényt s meleget
Az volt aztán az ének
Meghitt lett a világ
Az volt csak a szeretet
Nagy tömeg járt előttünk
Nagy tömeg követett
Átáradt zengve rajtunk
Mint mindig ha nem számít
Már sem idő sem ember
S magába száll
felszabadul a szív