Te is tudod

Te is tudod: szívemre tiszta kendőt
Terítettem. Arcomat mosoly dísziti ma.
Te is tudod, hogy virágzik a fa,
Ha elűzöd a sötét felhőt.

Te is tudod: félni nem kell, az élet
Szép, benne csillog összes kincsednek mély titka,
Benne épül emlékeid sírja –
Így üdvözli szíved a véget.

Te is tudod: megbéklyóztak engemet
Ők, a Sátán szolgái, hogy áldozva legyek,
S mást én már sohase szeressek,
Amíg köd takarja az eget.

Te is tudod: kínoztak már eleget,
Ütöttek, vertek mindig, mégis jó maradtam.
Ha pedig egyszer sírva fakadtam,
Megütlegelték a fejemet.

Szánj meg hát, egyszer csak elég, úgy kérlek,
Rajtam hófehér minden ma, kegyelmet kérek,
Szívem jegére vágtak egy léket,
Hát nézz rám és áldd meg a szépet.