Sea Miller- Viharos festmény

Lassan kibomlottam a szalagokból:
- orgonafa alatt illat voltam -
koppanó esőddel, fakadtam porból
s szemed tükrében, lángba hajoltam.
Lassan kibomlottál a kötelékből;
- fakéreg és moha illat voltál -
s változtál viharos széllé kerékből,
és öledbe kapva szorítottál.


Bíborba öltözött akkor az ég is,
madarak rajai rebbentek szét,
villámok százai cikáztak végig,
mikor szél söpört földig minden mezsgyét.
S lánctalan így lett a megfeszülés;
pillanatból festett, viharos festmény.