Nincsenek már szavak,
Csak alig néhány,
Az is csak pár percig marad,
Míg papírra vetem hitvány,
Semmis soraimat.
Betegesek a versek,
Sánta a rím.
Hangtalan múlnak az éjek,
És bennem egyre nő a kín;
Némán szenvedek.
Lassan jön csak világra,
Vagy tán sosem,
Magam vagyok bábaasszonya,
És magam a homály szem:
A vajúdó anya.
Toll karcol gyermeket
A fehér papírra,
És mint egy elavult szerkezet
A kéz, mely a tintát mártja,
Csalódva ténfereg.
Megőrült a múzsa,
Mosolya ferde,
Csalfa csókja és lágy kacaja,
És mesél ab ovo Ledae,
végtelen unalma.
Mihez is kezdek most?
Elhagytál, múzsám!
A testben minden apró rost
Érted kiált, áruló cédám,
Kis angyalom.
Elmentél, de sebaj!
Csakhogy vitted
Magaddal, mit ezer keleti olaj
Nem pótol soha nélküled:
A drága szavakat.
Csak kicsit fáj a némaság.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John:
Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Köszönöm. Komolyan.
(Nem, még mindig nem mentem sehova. Még itthon vacakolok)