Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Porcelán

Gyermek kezek és ráncok suttognak.
A csempén porcelán koppan,
kávé csorog egy foltban.
Pedig ég bent a villany,
fájón visít az áram,
függöny tükrén átvillan.
Nem tudom már, mit látok, és mit
hallok.
Elég lenne ha suttognál, nekem már az is
hangos.
De nem annyira, mint a csend.
Csendben soha ne maradjál, inkább suttogjál.
Tovább repül az albatrosz.
Még fekete a konyha, ég bent a villany,
a legfeketébb az abrosz,
fehéren világít. Éppen most virrad.
Ujjpercek ropognak, és míg a hajszál nő,
felnő egy kisgyermek az asztal alatt.
Tudod, most éppen esik -
szanaszét esik még az élet is.
Lassan olvad a cukor. Főleg, hogy a kávé a falon csorog.
A kanál pedig lyukas.
Lila bögre volt, összetört.
Nem is látom már. Csak hallom,
valahonnan belülről hallom.
Azóta is mesélem neked.
Sírva mesélem, hogy szétesett a konyha.
Tudod, amikor egyszer esett.
Rám esett és többé fel sem kelt.
Fekete vagyok, olyan világos fekete,
mint amikor nappal van.
Nappal mindig keresek egy keretet
és elbújok a múltban, a múltban, ami
megfagyott, és én
összetörtem.
Hogy halljak egy kis hangot.
Ezt a várost már senki nem menti meg.
Zuhanok, közben ezer fog visít,
mind az álmomért könyörögnek,
pedig fejjel lefele zuhanok;
- fejjel-lefele -
egészen a halálomig.
Addig.
Azóta sírva mesélem mindig;
tudod. Amikor egyszer esett.
Hasonló versek
2516
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.

Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
2288
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Egy kicsit túlírtad, mégsem éreztem, hogy abba kellene hagyni valahol, mert nem engedett el a vers, tovább hullámzott, és tetszett.

Liam ·
Szerintem kicsit túl ragoztad, s emiatt eléggé csomós a vers...
De nem rossz, csak így tovább!;)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: