Nézzétek!

I. A világ ütemének gyorsulásához fogható
időegység szimulátorok vibrálnak,
két tűzzel csap fel a láng,
melyet fekete szirének szítanak,
koldusok bazdmegolnak az utcán,
sírnak,szarnak és ordítanak,
városi levegő árad szét a falakon,
kurvák vonyítanak.

A medvék lelke mélyén szárad,
ezernyi nyúlhalál,
a kutyák lelke mélyén szárad,
ezer macskahalál,
az emberek lelkén szárad
milliónyi semmi-halál.

Krákogó öregasszony nyújtja
dohánytól megsárgult kezét
az Ég felé,és felkiált:
- Nézzétek azt a sok szart, amit csináltatok!

Alkoholgőzös kricsók mélyén
ülő elfáradt húszéves vénember
mosolyog fogatlanul a szajhákra,
és nevetve mondja bor-filozófiáját,
a tespedt kocsmáros pedig
szájtátva fingik az Égbe.

Bolondot csinál magából aki él,
élőt csinál magából a halott,
kétszer szívott dekkeket kapál a koldus,
kétszer kapált koldust szív a lét,
aranyfülbevalós tanárnő mondja igéit,
gyerekek sírnak,öregek rínak,
hát milyen világ az
ahol nem lehet sírni az utcán?
És hol vannak a régi
hajóskapitányok?

Rémisztő dübörgéssel dől hátra
a Sátán és szótlanul figyeli elrontott világát,pokoli
hangok jönnek a rádióból,
hírek van, - Kapcsold ki! -
Cigányhúsvétkor a levelek is
barnák,csótányok ugrálnak le-,s fel,
álmomban az ördög belémmászott,
és úgy tüntetett mindent el,
Belőlem, Belőled, és Őbelőle.

Sárga óceánjáró mélyén
kuporgó nyájas zsidók álmodnak
az Újvilágról,a szomszéd
vasdarab mögül baszás
hangja hallik,
esőköpenyes gengszterek lőnek az
éjszakában,a Rendőrségen
a Kapitány alszik,
villámsújtotta bérházakból
szivárognak a nepperek,
a Rendőrségen a Kapitány felkel,
sorsfordító beszédet tart az Elnök,
otthon a munkás
tavalyi borát issza,köp egyet,
és annyit mond:anyádat!
sorsfordító beszédet tart a munkás,
a Házban az Elnök tavalyi
borunkat issza,köp egyet,és annyit
mond:Anyátokat!

Krákogó öregasszony nyújtja dohánytól megsárgult kezét
az Ég felé és felkiált:
- Nézzétek azt a sok szart, amit csináltatok!

II.

Békés mályvazöld hajnalok után
ereszkedek haza a kopott betontengerek
közepén,miközben ámuló emberarcok
roncsai meggyötörten kukáznak naphosszat
az utcán,fülledt melegben fülledt
kurvák várják az esti svarcot,
elmélyült költőroncsok roncsolják
a költészetet,és mindannyian azt kérdik:
- Hát meghalt az Isten, vagy mi van?

Ekhós autócsodák zúgnak kidülledt
lámpákkal, mindenki siet,mindenki megy,
csak én nem megyek sehová.

Várakozásteljes évmilliók telnek el
két szeretkezés között,arra gondolok
hogy veszett rókák csurgatják
nyálukat nyakamba nyaranként,
örülnek az életnek,örülnek hogy
élhetnek,mert van olyan mesüge
aki nem az életért élne?

Valószínűtlenül homályos emlékek
törnek fel gejzírként
agyamból, esztelen káromkodásba
török ki, vegyjeleket tetoválok
arcomba,ész nélkül futok át a
világon,
38 életet élek egyszerre,
mindent látok,mindenkit értek,
csak azt nem értem,
mi a fenét keresek én ebben az egészben?

Krákogó öregasszony nyújtja
dohánytól megsárgult kezét
az Ég felé és felkiált:
- Nézzétek azt a sok szart, amit csináltatok!