máshová

Vetkőző édes buja nő
kezében lenni,
mosolya nedűfakasztó,
harisnyáján masni.

Egyek vagyunk, lopott órák
nem akarlak szeretni
csak dugjunk egy órát.

Hívtalak, jöttél, kedves szavad
most nem fűszerez engem, csak ad
vérmes nemi vágyat, mellyel szaggatok
mindent magam körül
mi nem te vagy.

Nincs rajtad más csak
egy csókokkal borított világ
nem szerelemből
csak puszta vágyból
szórtam őket terád
érzelmet ne várj, nem tudok adni
szívem lelakatolva
már máshová

vastag nyári felhők ülnek a fán
nem lát minket senki
elrejt a délután;
elrejti kettőnk mocskos kis titkát
mint nyugalom a víz intim fodrát.

Add számba melledet, csókoljam
és nyálammal áztassam
huncut kis dudrát.

Lefelé haladva elérem,
-folytatván csókjaim útját,
szétfeszítve lábaid,-
a gyönyörök kútját.

görcsösen fekszenek ujjaid hasadon,
fejemmel elbújok
nedves öledben, s csillogó ajkakon
röpködnek a csókok.

Adjál még magadból, szomjas vagyok!
szerető gyümölcse nélkül, lásd sorvadok

erősen marokra fogva
vár péniszem a sorsa
jól megszokta már
mi a fizetség ha íly
őrült a nyár

rommá zúzva fekszünk a piros alkonyon,
nincs már köztünk semmi
csak egy kis ragacs arcodon
mely gondtalan eggyéválásunk nyoma ...
de ez is
már csak emlék csupán,
hiszen
te máshová mész és
én is máshová.