Látomás

Ha rád gondolok, lelkem tükör- sima
vizén hullámot gerjeszt az érzés,
az akarás, a tudás, a vágy,
viharrá gyűjtve ezernyi kérdést,
belekényszerít egy egyenlőtlen harcba.

Az eszem még küzd, hiába tudja,
káosz és felfordulás az ára
veled minden múló percnek.
Egy végső, gyilkos, éhes táncra
hívsz, s én megyek, az önkéntes halálba.

Ha bennem vagy, nem fáj a létezés,
de nélküled csak üres váza,
árnyéka vagyok önmagamnak.
A sors újabb ellentmondása-
a gyógyír s a méreg is vagy.

Próbáltam lerázni magamról
a bűvöletet, letépni a láncot,
de mindig visszarántasz-
nem engedsz. Újabb álmot
ültetsz a szívembe. Újabb átkot.

2013.06.07.