„Lágyan lehunyt szemmel igézed magad elé őt”

Élettelen a test, mintha halott volna,
érzed agyadban mintha lámpa gyúlna
és dühöd kiereszted dúlva - fúlva

csörtetsz, de többre sem vagy képes,
mint egy láncra vert öleb véres
végtagokkal. Ő is harcol,de a
korlátok és szabályok övezte sáncból
kiút neki sincs.

Te is vérzel. Egy csöpp a
bordóra festett kézzel
a rideg pólóra;
nyomot hagy a langyos nedű:

és érezteti bár a test kihűl
a lélek benned izzik.
Az Örökéletű!