Versek
a a
2005.09.25 | Makay | Egyéb | Megtekintések száma: 438
Halott ember
Szürke ködfátyol,arca távol,
haja illatából fogan egy hang,
mely csorba gyönyört mázol,
s csorbán szól,mint egy öreg harang.

Eltöltöm vele a napokat,éjjeket,
de belőlük nekem mi marad?
Térdem kérdem mitől féljek?
S ha félnem nem kell,mit szabad?

Arcomra vetett magány fénye
rohan melletem szemet hunyva,
szél lobban tűzre és fölötte,
látom magam térdre borulva.
Hasonló írások
Hozzászólások
(1) Mellesleg
2005-09-25 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak