Gyáva

Gyávább rezgő falevélnél,
hát oly nagy gát a messzeség
A pusztaságban mit remélnél
ha nincs ki kezet nyújt feléd

Gyáván, gondtól meghátrálva
tán az ördög bújt beléd
Herceg szép szavára várva
hátha ajtódon belép

Nem vagyok se hős, se herceg
hidd el én is épp úgy félek
Érted ontok minden percet
lehet nagy dolgot kérek

Vagy engem látsz szörnyetegnek
vagy mit mondok fáj szívednek
Ha így van űzz a rengetegnek
hulljon könnye két szememnek