Felhők közül a Nap..

Mikor úgy érzed vége..s látod hogy nincs tovább,
ha üres lelked sem remél már többé csodát..
Mikor végleg kialszik a Nap a felhők fölött
s elhervad a legszebb rózsa a tövisek között..
Minden feketében úszik..eltünnek a színek,
úgy érzed nem bírod..s megreped a szíved..
Ha sötét árnyak suttogása jön feléd halkan
és fájdalmat érzel a legcsodásabb dalban..
Legféltettebb álmod,szívedben már fakulni kezd,
mely sötét félelemként borul reád..s nem ereszt..
Akkor sem szabad soha feladnod a reményt,
hogy egyszer még valóra válthatod a meséd..
Hidd el..jöhet még télre-a tavasz,s árnyra-a fény
kizöldülnek majd a fák is,s újra szép lesz..a szép..
Szívedben még fellobbanhat a szeretet forró lángja
s színekben pompázik majd életed szivárványa..
Nem lesz már félelem,és sötétség a lelkedben
Még a fagyos hó is tűzfolyóvá válik a hegyekben..
Minden kivirágzik,a léted..a jövőd..s egész álmod
s érzed,újra itt a tavasz..nem kell tovább várnod..