Este van

Versenyt ütnek a régi templomok
Fénylő toronyórái.
Este van... s én azon gondolkozok,
Mily szépet ringatnak szívem vágyai.

Már zöldbe borult a tér. Szél rázza
Fák terebélyes lombját,
Madarak csipognak bódult világra,
S tudom: a nap is elbúvik éjre.

Az asztalomon roskadnak könyvek
Halmai. A templomok
Talán odakünn új imadalt szőnek
S mindegyikből érzem: már este van.

Rég volt, de most már újra varázsol
A világ. Színes minden
Apró kincs, s a régi kedves jászol,
Miben Jézus született. Már este van.

Már este van. Leülök a székre.
A toronyóra hallgat,
S ámulva feltekintek az égre:
Onnét érzem: alszanak az angyalok.

Aludj te is, pihend ki magad, te
Vért izzadó munkás, s
Férfi, te is, zúgó, fáradó elme:
Lásd! Felragyog egy csillag: már este van.