Emlékezni fáj

Sötét lett, mikor elmentél,
bár egy reménysugár most újra kél.
Örülök, hogy újra van napsugár,
de van, mikor a napba nézni fáj.

Megfulladok, amikor meghallak,
lélegzetvétel, amikor meglátlak.
Csak néha látlak és ez kevés,
van, amikor levegőt venni nehéz.

Este, az ágyban rád gondolok,
várom a megnyugvást és az álmot,
de sírással megfojt az ágy.
Mert van, mikor emlékezni fáj.