Emberi sors

Kietlenség, üresség,
gyötrő fájdalom,
palástját hordozza
a leplező ártalom.
Pusztít, mint a semmi,
gonosz erők szolgája,
erősebb, mint az élet
minden gonoszsága.
Szárnya lebben,
hangja süvít
szelek szárnyán,mint
a rossz akarat
s búsulnak ők egy átok,
látomás miatt.
Ám kinek nemes
lelke tükre
azt páncélként védi
s öleli körbe.
A rettenet elkerüli azt,
hisz a jóság esküdt ellensége.
Jobbágya a gonoszság,félelem.
Minden sötét éjjelen harcolnak
ellenünk, hogy bemocskolják
tiszta lelkünk, de míg van erőnk,
addig kűzdünk!
Kűzdünk mindezellen,
kit ezen átok sújt,
hisz a legtöbb emberi szívben
a szeretet az úr!