Édesanyámnak

Átadtam neked egy virágot,
s köszönöm neked a világot,
köszönöm neked, hogy élek,
mert az életet te adtad nékem.
Egyszer majd talán enyém is lesz az a nap,
mi egy anya élete végéig az övé marad,
hisz azóta, hogy gyermekét világra hozta,
őérte él, őt gondozza, óvja,
s mindezt a gyermek soha de soha,
bármeddig élne, nem viszonozhatja.
S bár minden évben egy vasárnap
megadni próbálja,
azt, amit kapott,
de minden hiába.
Azt hiszem, virágot adhatnék bármennyit,
mellé ajándékot, de egyik sem ér annyit,
mint az, hogy elmondjam e napon néked,
hogy mennyire szeretlek én téged.
Hisz nem lehet értékben mérni a szeretetet,
de viszonozhatom, ha látod,
hogy gyermeked is szeret.