Ami vagyok

Nem vagyok már az élet értelme,
Ki erőt ad neked a napot elkezdve,
S pajzsot kovácsol, ha kell, védelemre,
Mely megvédene, akár kérnéd, akár nem.
Nem vagyok már erő, s tűz,
Mi homlokodra egy jelvént tűz,
Mely jelvénnyel büszkén vállalod tetted:
Hogy azt a bizonyos lányt nagyon szeretted.
Nem vagyok rág érzelem, sem szenvedély, sem bűn, sem értelem,
Melyek bódító erővel szaggatják a tested,
Nem akarnak rosszat, de mégis csak perzselnek.
S a tényt látva nem habozol, hagyod,
Hogy e végzetes vakság agyonmarjon.
Nem vagyok már kő, se harag,
Mik erejükkel megbánthatnak.
Ahhoz, hogy kő legyek, gyenge ércből faragtak,
Harag lenni nem akarok. Haragnak lenni bűn. Hatalmas!
Nem vagyok illat, mit érezve előtör valami,
És közben hangos szívdobogásodat nehéz csillapítani.
Nem vagyok öreg fűz se, kinek ölében hűsölhetsz,
Gondolkodós, kicsit komor estéket eltölthetsz.
Nem vagyok álom, nem vagyok valóság,
Nem vagyok már csíny, és nem vagyok boldogság.
Nem vagyok fél,
És nem vagyok egész.
Nem vagyok gazdag,
És nem vagyok szegény.
Nem vagyok erény,
S nem vagyok remény.
Se tűz, se víz, de föld, se szél,
Fény, étek, árnyék, cél.
Nem vagyok köteles, de talán vétkes se.
Nem vagyok cinkos, és kétes se.
Nem vagyok Akárki, de lehetek bárki!
Nem vagyok rossz, de jó se akarok lenni.
Nem vagyok erős, de kitartani sem lehet,
Nem vagyok bátor, és azt hiszem gyenge sem.
Nem vagyok szép, de nem vagyok silány,
Nem vagyok kövér, és nem vagyok vagány.
Nem vagyok robot, nem vagyok útitárs,
Nem vagyok pásztor, nem vagyok juhász.
Nem vagyok rejtekhely,
Mi szívesen takar el,
És rejtekében nem csak elbújhatsz,
Hanem titkokat, s más egyebet kaphatsz.
De már nem vagyok titok...
Mégcsak levegő sem vagyok...
Nem vagyok lényeg, nem vagyok!
Azt kérdezed akkor mi lehetek?
Élet vagyok, de már nem a tied.
Mosolygok is, de már rég nem neked.
Bizonyított tény: Élni és nevetni nélkülem is lehet.
Így hát nem zavarok tovább: tőled elmegyek.
Viszem az életemet, s elviszem a mosolyt is,
Hátha egyszer valaki még hasznát veheti...