Versek
a a
2006.11.06 | Ramiel | Egyéb | Megtekintések száma: 454
A pillangó
Megtört a pille lelke régen
Nem szárnyal már fenn az égen.
Mert lenn szenved a mélyben
A lelke fojtó sötétjében.

Vonszolja magát a kínzó éjben,
Tekintete elveszik a messzeségben.
És valahol mélyen benn az elméjében
Újraéli a múltat egy emlékképben.

Szíve elborzad a nagy veszteségen,
És könny csillan bánatos szemében.
Eltűnt boldogságától búcsúzik a szélben
Mint fa az utolsó levelétől télen.

Még látni véli a ragyogó fényben,
Hogyan úsznak a felhők a nagy kéken.
Aztán végül utolsó lélegzetvételében
Egy nevet sóhajt végzetes reményben.

Nem érkezik válasz. És a pille lassan, szépen,
Végleg földre hanyatlik egy virág tövében.
A éltető tűz, amely szemében égett
Mostanra halkan távozott lelkével.

Örök mozdulatlanságba dermedt testére
Vörös fényt vet a haldokló nap képe.
Megtört a pille lelke régen.
Nem szárnyal már fenn az égen.
Hasonló írások
Hozzászólások
(3) Elementhale
2006-11-14 22:48:07
Éj mély kék széttépték, s félt.
mintha csak egy magánhangzót ismernél:D
igéretes játék, próbáld ki
(2) Gothic Lädy
2006-11-06 18:53:50
Nagyon szép ;)
(1) Mellesleg
2006-11-06 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
2016.09.25
2011.10.10
2009.03.11
2007.02.15
2006.12.01
2006.10.20
2004.10.30
2004.10.17
2004.07.10
Ajánlott oldalak