A hatalom hálójában

Tojok rátok szűkszavú barátok,
Haltok de semmit sem vártok,
Kapd fel azt, szedd össze magad,
S egy nap több remény fakad.

Búsan csoszognak a munka felé,
Lelkük romlott és önmarcangoló,
Félnek egy ember hatalmától,
Mert zsarnok ő, és nyomorgat.

Ereink megduzzadva állják a sarat,
S vérünk pumpálva jajgatja azt,
Ki kitör néha egy eltévedt indulat,
De megfékezi a jóindulat.

30 perc, kész örökkévalóság nekik,
Egyél! - mondja a nagylelkű hang,
Pihenj! - hogy a vízesés frissítsen,
Áldozz! ý mindent ami te magad vagy.

Lemegy a nap, s a világ besötétül,
Árnyék és kétely jön rendületlenül,
Behálóz, átprogramoz mindent mi voltál,
És hideg, acsargó rabszolgává válsz.