A csend ölel, s benne én is hallgatok,
Kár a szó is, még megtörik a csoda.
Álmaim útján ha némán ballagok,
Olyankor senki nem követhet oda.
A vándorló ember mindig magányos,
Kontinenst szel át vagy gondolat-hegyeket.
Bár mellé-mellé csapódnak néhányan,
De senki sem fogja fel előle a szeleket.
Egykor én is álltam az élet viharát,
Ma már hiányzik az, hogy átkaroljanak.
Hiányzik mellém a sok, őszinte barát,
Ha segítségért kiáltok, meghalljanak.
De nem vagyok már én sem a régi,
Csak kopott idők elhasznált darabja,
S kicsorbul benne tüstént a véső,
Ha önmagát néha csiszolja, faragja.
A világ lett más vagy én voltam tényleg
Különbözőn és furcsára formálva,
Összeegyeztethetetlen, kóborló lélek,
Púp csak a planéta görbe hátára.
De pont ez tesz engem erőssé, szilárddá,
Hogy nem függök ember fiától a földön.
Ha akarom, úgyis szeretnek elegen,
Ha akarom, őket is messzire küldöm.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások